Az utca

January 10th, 2007

Korábban azt hittem, az egy mediterrán dolog, hogy az emberek az életük nagy részét az utcán élik le. Azután láttam pár kubai filmet, na mondom, ez akkor valami latin szokás lehet. Most meg, hogy látom, hogy ez errefelé is divat, még inkább általánosítanom kell: most már azt mondanám, hogy az egyenlítőtől bizonyos távolságon belül, amennyiben az emberek átlagos játszóruhája nem egy hófehér Armani öltöny, jobbára az utcán érzik jól magukat, kinn mégiscsak több a span mint odabenn.

Így aztán Thaiföldről is elmondható, hogy szinte minden az utcán zajlik. Az utcán esznek, pl. No, azt nagyon. Az utcán közlekednek azután, szórakoznak, verekszenek, trécselnek, ordibálnak, csajoznak, fiuznak, néha alszanak. És bizony van aki az utcán tölti a munkanapjait… :)


Ting-tong

January 10th, 2007

Most mondd h nem hülyék!! :D :D :D (nem mintha otthon nem lenne belőlük sok, de mégis :P )


Hazarepjegy

January 10th, 2007

Megvettem a hazafele szóló repjegyeket, ezúttal az ára számított, úgyhogy a Turkish Airways fog hazareptetni. Tudom, hogy a többséget ez nem hozza lázba, de akit érdekel, az alábbi típusokkal fogok repülni:

A340-300 Bangkok-Istanbul

A320-200 Istanbul-Budapest

Sajnos elég bénán van a csatlakozás, lesz kb hat órám Isztambulban, ami városnézésre kevés, reptéren ücsörgésre sok. Azért majd csak feltalálom magam, de akinek vannak konstantinápolyi tapasztalatai, az megoszthatná velem, hogy érdemes-e pár órára bemenni, ha igen, hova és milyen messze van egyébként a város a reptértől…(köszi)


Melegek

January 9th, 2007

Na ez sem egy olyan jelenség, ami mellett csak úgy el lehet menni Thaiföldön. Bár az én hozzáállásom a témához nem sokat változott, itt egyszerűen együtt kell élni a problémával. A thai-ok egyébként elég toleránsan viszonyulnak hozzájuk, Robi valahogy úgy fogalmazott, hogy kinevetik őket, de cserébe is fogadják a másságukat…hmm…a nevetésben még én is benne vagyok.

Mindenesetre errefelé nem olyan “homogén” (hehe, szóvicc) népség, mint amilyenek otthon (legalábbis amilyennek otthon gondoljuk őket, ha már gondolni kell rájuk), többfajta kiadásban megtalálhatóak.

Ártalmatlan bolond

Ő az a fajta, akiről 100 méterről is tudod, hogy fiunak született, ugyanakkor száz méterről is kiszúrod, hogy a hüvelykujján a körme élénkrózsaszínre vagy narancssárgára van festve, a csuklóján egy rózsaszín műanyag-gyöngysor figyel és cuki kis gombafrizurája van, amit néha önfeledten megigazgat. Előnye: könnyen észrevenni, hátránya: ugyanez

Shemale

Ők azok, akik nem érték be ennyivel, felvállalják “női” mivoltuk, cicijük nőtt, csinosnak mondott ruhákat vesznek fel szigorúan tűsarkú cipővel, háromszor körbefonják a lábukat egymáson (mármint a két lábat egymáson), nagy masni van a hajukban, csak a markáns férfiarc, a nagy ádámcsutka és a bariton hang, ami ront valamit az összképen. Előnyük: nincs, hátrányuk: van.

Profi ladyboy

Na ők már a veszélyesebb fajta, profi műtéttel bombanő fejlődött ki a szegény deviáns elnyomott kisfiú bábjából, ők már a megtévesztésre hajtanak, nem is mindig eredménytelenül. Egyikük-másikuk olyan tökélyre fejlesztette az átváltozást, hogy szinte lehetetlen rekonstruálni az eredeti embert. Semmiféle férfi tüneteket nem produkál, szórakozóhelyen ismerkedik, kacér. Előnye: fogalmilag kizárt. Hátránya: hátrányaikról szerencsére csak elképzeléseim vannak, semmi több.

Final countdown

January 8th, 2007

A napokban igencsak gyengélkedik a netem. Az hagyján, hogy repülni/irányítani nem tudok, de lassan egy bejegyzés felküldése a világhálóra is külön harcot igényel.

Nem beszélve arról, hogy most szervezem Péter barátom nyaralását, aki még az utolsó pillanatban észbekapott és meglátogat az utolsó másfél hétre. Jó lesz nagyon még egyszer végigjárni a legjobb helyeket :)

Rendeltem aztán még pár inget meg egy öltönyt, az érdemes itt, ne menjek már haza üres kézzel ;)

Tegnap esett az eső. Igencsak meglepődtem. Ha jól számolom, mióta a monszun kitette a zárva táblát, egyszer ha esett… Persze ez most nem volt semmi komoly, csak egy kisebb szemerkélés, mindenesetre jó lesz, ha hozzászokom a csapadékhoz, az előrejelzések szerint velem együtt a hó is megjön Magyarországra februártól. Hú, nagyon várom :) ha minden jól megy, egy napos síelésre mindenképp el akarok menni, ha idén nem is fog már több beleférni.

Vannak ám terveim otthonra is, tavasztól pl el akarom kezdeni ezt a repülés dologt élesben is, szigorú alapozással, azaz először siklóernyőzni, aztán meg még idén vitorlázórepülni szeretnék megtanulni. Ez mindennek az alapja egyébként, ki lehet tanulni a szél viselkedését elég rendesen…

Na de mielőtt ki kéne tennem az “off topic” táblát, egyelőre még itt vagyok, és egyre jobban értékelem azt a huszonegynéhány napom, ami még itt van nekem. A héten pl. beterveztem magamnak egy utat Kanchanaburi-ba, ami arról nevezetes, hogy ott található a “híd a Kwai folyón”, konkrétan. Részletek majd a képes beszámolóban, mindenesetre néhány óra motorozásra onnan nagyon szép vízesések is vannak, szóval ez is mókásnak ígérkezik. Aztán jövő hét csütörtökön már itt is van Peti, nem kétséges, hogy hamar elszalad ez a pár nap…

Addig is long live the king, hamarosan jelentkezem! ;)


Honvágy…avagy menni vagy nem menni…

January 5th, 2007

Eddig nem nagyon éreztem ilyet, nagyon szeretek utazni, és ha lehetőség van megyek is amerre látok…persze nem fél évre. Szóval eddig élveztem a megérdemelt nyugdíjas hónapjaim, a semmittevés eleinte kifejezetten kéjes volt, mostanra viszont bizony kezdett már-már terhessé válni (fura mi?)

Az eredeti terv az volt, hogy egy hónap alatt találok munkát és maradok ameddig tetszik, de legalábbis amig fel nem fedeztem mindent, amit szeretnék, és meg nem ismerem az országot (nem turistaszemmel)…

Aztán csak nem jött össze, csak nem jött össze, kiderült, hogy angoltanitáshoz vagy native speaker legyek vagy angol tanári diplomám legyen, és egyéb helyeken sem preferálják a farangokat…

Mindenesetre az év végéhez közeledve felállítottam egy ultimátumot magammal szemben, ha 31-éig nincs semmi, akkor megyünk haza.

Az ultimátum lejárt, csak arra nem számítottam igazán, ami történt, ugyanis most állásinterjún voltam egy étteremben, szombatra egy nyelviskolába hivtak be, sanszos, hogy bármelyik összejöhetne, és erre most haza akarok menni. Az igazság az, hogy elkezdett hirtelen minden hiányozni…a család, az otthon, a haverok, a barátok, a magyar kaja, a hideg, nyálkás koszos pesti tél, a síelés…úgyhogy mára ez odáig fajult, hogy ma este meghoztam a nagy döntést: IRÁNY HAZA!

(a cinikusok kedvéért: valószínűleg, ha összejött volna simán egy jó kis állás, nyilván leküzdöttem volna magamban ezt az érzést, mostanra viszont annyira beleéltem magam, hogy nehezemre esne visszakozni)

Az utolsó hónapot mindenesetre jó lenne kihasználni, most még mindenféle részletek nélkül, lehet, hogy kapok az utolsó hétre valami illusztris látogatót, és vele akkor még kalandozunk egyet a thai rögvalóság mély bugyraiban, illetve egy közeli kirándulást mindenképp tervezek még a Kwai folyóhoz.

A döntés véglegesnek tűnik, lassan repülőjegyet is megveszem haza, és igyekszem visszailleszkedni a társadalomba, de addig még remélhetőleg kaptok tőlem sok-sok blogbejegyzést ;)

Dacha

January 1st, 2007

Dacha a mi ting-tong portásunk, ő a kedvencem. Persze ott van Joy is, ő egy tünemény, de őt másért szeretjük, ő lány és csinos.

Dacha viszont a bolond/kedves portás eszményképe és archetipusa. Kivülről tudja mindenkinek a szobaszámát, sokkal előbb megjegyezte az én nevem, mint én az övét, mókásan töri az angolt, de nagyon jókat lehet vele dumálni, egy iszonyatos 100% műszál fekete nadrágot hord minden nap egy kék (királynős) pólóval, és ha suttyomban iszik egy kicsit a pult alatt, akkor teljesen megbolondul, buta vihogásokat ereszt meg és kikotyogja, hogy Joy azért nem randizik, mert neki igazából barátnője van (!) :D

Tegnap előtt Dacha elment a Tesco-ba és vett egy ujjnyi ezüstláncot magának 65 Baht-ért (kb 400 Ft), azt gyanítom egyébként, hogy ez nem teljesen ezüst, és kitette a pólóján kívülre. Ezt muszáj volt lefényképeznem, de ha meglátja a fényképezőt olyan lehetetlen vigyázzállásba rakja magát, hogy eleve nehezebb elképzelni róla a fent leírtakat :D


Karaoke

January 1st, 2007

Imádnak karaoke-zni, sokkal népszerűbb műfaj ez itt, mint otthon, meg is voltam eleinte lepődve, mennyire nagyon. Ahogy utánaolvastam kicsit, van a “karaoke”-nak egy másik jelentése is itt, egy kábé eufemizáltabb kifejezés azokra a helyekre, ahol az este nem csak az éneklésről szól.

Nem ez a lényeg azonban, hanem hogy szeretnek énekelni, és erre elég sok lehetőségük is van, a legtöbb nagyobb bevásárlóközpontban is található karaoke, ami a szerényebb kivitelben egy sor üvegkalicka, benne 1-2 thai önjelölt művésszel, ahogy az épp futó slágereket ordítja, elég mókás látvány.

Ahol tegnap még délután mi voltunk, hogy Robi születésnapját ünnepeljük, az egy elegánsabb, igényesebb hely volt, tágas szobával, elég jó felszereléssel, étellel-itallal. Nem fogtuk vissza magunk, az élénkebb fantáziával megáldott olvasók képzeletének nem okozhat gondot elképzelni, ahogy Robbi Williams-t visítottam, vagy korai Britney Spears számokat ordítottam önfeledten :P

Aki mindehhez vizuális segédletet szeretnének, azoknak: galéria >>


Szilveszter 2006

January 1st, 2007

Nem volt egy szokványos szilveszter, az biztos! Thaiföldön, melegben - ez már eleve kiemelte a korábbiak sorából.

A korábbi tervekkel ellentétben abban maradtunk, hogy maradunk Bangkokban, és a nagy népünnepélynek számító Big Countdown-t nézzük meg valahol a belvárosban többszázezer másik emberrel, tüzijátékkal, mindennel együtt, aztán valami buli. Délután még egy karaoke-party-ra voltam hivatalos (lásd következő bejegyzés), ott kaptuk a hírt a bombatámadásokról. Egy egész kicsit sokkoló volt a hír, mégsem a maláj határ menti veszélyesebb tartományokban vagyunk, hanem északon, Bangkokban!!

Szóval program lefújva, plan B: házibuli valami korábbi buliból összeszedett társaságnál. Így utólag visszagondolva, hát le a kalappal magam előtt. Amúgy meglehetősen toleránsnak ismerem magam, de unter uns gesacht a homofóbia elő tud belőlem törni időnként.

Ez a hely pedig, hát hogy is mondjam…a társaság nagy része, elég forró érzelmekkel viseltett a saját neme iránt, és bár a lakás valami nagyon luxus volt, eszméletlen jó kilátással, kaja, pia első osztályú, tulajdonképpen az emberek sem voltak rossz fejek….én azért hamar felvérteztem magam egy kölcsön-jegygyűrűvel, hogy a rohamokat kicsit megfékezzem. De jelentem, nagyon jól viselkedtem, semmi gonoszkodás, semmi cinikus beszólás! :D

Kiderült aztán, hogy az összevissza érkező híradásokkal szemben nem zárták be a club-okat, csak a központi visszaszámlálásokat fújták le a hatóságok, szóval nem sokkal éjfél után belevágtunk az éjszakába, és ment a buli reggelig, több helyszínen, ahogy kell! Happy New Year Folks!

Újabb hírek

January 1st, 2007

A legfrissebb BBC híradás szerint legalább hat helyen robbant kisebb hatótávolságú bomba Bangkok különböző pontjain, köztük néhány elég központi helyen. Két ember meghalt, legalább harmincan megsérültek, köztük két brit, három magyar (!) két szerb és egy amerikai állampolgár is.

Mi szerencsére mindannyian megvagyunk, nem közülünk valóak a sebesült magyarok. Az egyik bomba mindenesetre ott robbant, ahova készültünk a nagy visszaszámlálásra, amit végül a kormány betiltott - a Central World Plaza-nál.

Elég rémisztő egyébként a dolog, de a helyiek egyáltalán nem pánikolnak. Állítólag hasonlóan reagáltak a cunami hírére is két évvel ezelőtt, valószínűleg nem is nagyon tehetnek mást, mindenesetre egy magamfajta békés közép-európai jöttment számára valamivel riasztóbb a dolog.

Itt egy kis térkép a robbantások helyszíneivel, én egyébként a Sukhumvit 50 (50.-ik mellékutcája) közelében lakom, tehát a Sukhumvit 62 is meglehetősen messze esik tőlünk…

a robbantások helyszínei