Hova visz a vonat…

January 22nd, 2007

Van ez a kis tábla itt. Angol kiejtéssel tessék felolvasni, hogy hova megy a vonat Bangkokból. Mindenesetre ne túl hangosan, mert apuka felnéz az újságból és csúnyán fog nézni… :P


Drogok

January 22nd, 2007

Unalomig ismert, láttuk a Bangkok Hilton-t néha olvasunk egy-egy sztorit az újságban, de a határon olvasni a figyelmeztetést…na odafigyeltem jobban a táskámra, nehogy “véletlen” belekerüljön valami!!!

Buddhista Istentisztelet

January 22nd, 2007

Mióta itt vagyok, nem sikerült még ilyet látnom, pedig wat-ban is jártam már nem egyben, nem kettőben :) Imádkozó buddhistákra gyakran rá lehet nyitni a templomajtót, de szervezett módon most láttam először őket imádkozni. Ezt sem itt Thaiföldön, hanem Kambodzsában, az Angkor Wat tövében.

Nyílt terepen, a füvön térdepelve néhány tizen lehettek, arccal egy áldozati ételekkel megrakott “oltár” felé nézve, egy ezúttal pirosba öltözött kissé szamurájos kinézetű pap vezetésével imádkoztak, sok sok érdeklődő gyűrűjében. Mikor mi odaértünk épp a kántorszolgálat zenészei adtak elő egy kicsit furcsa zeneszámot, közben pedig az érkezők újabb adag pulykákkal terhelték az asztalt. Még mielőtt eljöttünk, annyit láttunk, hogy az egyik figura megitatta a szerzetest kókusztejjel, gondolom ilyenkor rajtuk keresztül kapják meg az istenek is az áldozatot. Nah, érdekes volt!


Kambodzsa v2.0

January 22nd, 2007

Nekiláttunk a nagy kalandtúra Bangkokon túli szakaszának, először rögtön a határ fele véve az irányt, a szokásos módon a határig busszal, onnan taxival: irány Kambodzsa! A múltkori bejegyzés óta csak a taxi lett drágább, a nyomor ugyanaz. Nem gondoltam, hogy egyhamar visszatérek, de jó volt a “régi ismerősöket” újra köszönteni: ismét ugyanott szálltunk, ismét Baranggal “barangoltunk”, és ismét megtaláltam a kislányt az egyik templomban, akitől múltkor is - és most is vettem egy Lonely Planet könyvet :)

A folytatás annyira nem vidám, ugyanis ezúttal a sorozat “Vietnam” darabját vettem meg, merthogy egy hirtelen ötlettől vezérelve szereztünk vízumot és át akartunk repülni Ho Shi Minh City-be, csak a nyomorult OTP-re meg az idióta Maestro-kártyájára nem gondoltunk, ami megakadályozott bennünket másnap a jegy megvételében (kártyás fizetés nuku, kp-felvét 100e limit, a feloldás igénylése ellenére). Szóval egy elég drága vízummal gazdagodott az útlevelünk, de a saigon-i kirándulás ezúttal nem jött össze.

Egyébként szép ez az Angkor, de most kövekből egy időre mindkettőnknek elege van, és a por és nyomor is nyomasztó tud lenni egy idő után, ezek után Thaiföld maga a paradicsom. Amit indulunk is tovább felfedezni holnap: next station is Chiang Mai.

Peti itt

January 18th, 2007

Na megjött a Peti, délután leszállt a gépe. Ott vártam a reptéren, tök érdekes volt látni kijönni a maléves pilótákat, légikisérőket :D

Ma este egy gyors Khao San-ra futotta, de elmentünk az öltönyömért, meg egy ingemért, gyorsan Peti is rendelt kettőt, ilyet otthon úgysem kap :P

Majd holnap vágunk csak igazán bele Bangkok (újra)felfedezésébe, lesz egy teljes napunk és éjszakánk, hogy minden szépet/érdekeset megnézzünk.

Akartam kitenni képet is, de letiltotta a dolgot, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. C’est la vie… :(


Bezár a bazár :(

January 17th, 2007

Most tudtam meg, be fog zárni és elbontják a Suan Lum Night Bazar nevű piacot.

Nagy kedvencem a hely, az egyik leghangulatosabb piac Bangkokban. Közel van, jó a közlekedés (metro), és egyébként is fun! Persze nyilvánvalóan racionálisabb felhúzni erre az értékes telekre egy százezredik plázát, nehogy már megmaradjon egy jellegzetessége a városnak! cő!

Szeretek ide járni. A bejáratnál jobbra egy nagy óriáskerék forog, balra pedig eszem-iszom placc van, kétoldalt étel/ital bódékkal, középen székek, asztalok, szemben pedig egy színpad, ahol fiatal “tehetségek” vernyákolnak aktuális slágereket, ting-tong háttértáncosokkal megdobva a szórakoztatást (szó szerint) :)

Maga a bazár négy negyedre van osztva két egymást keresztező úttal, és szinte minden kapható itt, amit érdemes Bangkokban megvenni. Az átlagnál valamivel drágább, de itt is lehet simán alkudni, és a hangulat egyébként is kárpótol.

Furcsa lesz, ha most ez is eltűnik (március végéig kaptak haladékot az árusok, aki idén nem jön Bangkokban, az már nem láthatja). Már-már nosztalgikusan gondolok rá vissza, pedig még ott van. Mindenesetre nekem hiányozni fog…

Dacha II.

January 15th, 2007

A múltkori után azt hittem Dacha már nem tud meglepni, de mégis. Ma este mikor hazaértem, egy csillogó gyémánttal a bal fülében fogadott, dobtam egy kisebbfajta hátast.

Biztos nő van a dologban, ez a fickó egyre több ékszert tesz magára :D Vén kujon! :P

Közlekedési táblák, amiket nem oktatnak a magyar KRESZ-ben

January 14th, 2007


Kanchanaburi környéke

January 14th, 2007

Úgy egy jó 60-80 km-es körzetben sok-sok érdekes dolog található itt, amiért érdemes kicsit tovább maradni Kanchanaburi környékén. Kezdve ott, hogy sok-sok vízesés, barlang, folyó és tó, van egykét extra túristacélpont is. Mindenre nem jutott időm…meg energiám sem, úgyhogy a maradék másfél nap alatt tettem egy kis motoros körtúrát…nem is olyan kicsit, több mint 300 km-t tettem a kis motorba.

Még első nap benéztem egy útszéli kis barlangba. Mint annyi minden mást, ezt a helyet is helyi szerzetesek menedzselték, most azonban nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jót tett ennek a helyre kis cseppkőbarlangnak. Ha nem lenne bennem a tartás, hogy mégiscsak szegénykéim vallásos érzületébe taposok bele nemzetközileg olvasott soraimmal, talán egy ting-tong post-ot is szentelek a témának. A drágáim telepakolták ugyanis mindenféle vallási kellékekkel, méterenként egy tucat buddha-szoborral, füstölőkkel, gyertyákkal, egyéb kacatokkal, módszeresen szorítva kifelé minden nem odaillő cseppkövet meg egyéb haszontalan dolgokat :) …Jah, és ráadásul összekenték a falakat mindenféle nagy piros nyilakkal, ha esetleg eltévednénk a 70 méteres úton :) szóval crazy!! :D

A második eznapi attrakció már sokkal szimpatikusabb volt nekem. Bár nem vagyok az a kifejezetten beteges állatrajongó, azért az tetszik mikor “szabadon” járnak kelnek, úgy, hogy én is szabadon járok-kelek közöttük és közben egyikünk sem sérül meg :)

A kis vaddisznó-csemeték is aranyosak voltak persze, de a kedvenceim a tigrisek voltak…lásd képek :P :P :P

Hogy a természetjárásnak is adjunk, következő nap bevállaltam a híres Erawan vízesést, 65 km a bázisról, a rozoga kis motorommal, azt hittem kirázza belőlem a lelket. Szépnek viszont szép. Hét vízlépcső-csoportból áll ez a “vízesés”, jó sokat kell felelé mászni a hegyen, hogy a hetediket is elérje az ember, és itt most kihagyva a számmisztikai és egyéb vicces utalásokat, megint csak a képeknek adom a főszerepet. (egyébként úgy látszik minden thai hal meg van kergülve, ahol a fürdős képek készültek, a víz tele volt 40-50 centis halakkal, ha egy pillanatra mozdulatlan marad az ember, elkezdenek kóstolgatni :) )

Híd a Kwai folyón

January 13th, 2007

No ide persze el kellett jönni, de amúgy is érdemes ellátogatni Kanchanaburi-ba, mert sok szép dolog van a környéken. Az első nap mindenesetre a hídról szólt, meg arról, miért is ilyen híres ez az egyébként egyáltalán nem nagy szám, de a története miatt szimbólummá lett építmény.

Aki látta a filmet - mert ugye honnan lenne máshonnan ismerős - annak nem hat újdonságként sem a múzeumok gyűjteménye, sem a katonai temetők látványa. Ha újdonságként nem is hat…azonban elég sokkoló, mikor az ember azzal szembesül, hogy ez nem csak egy film..ezt tényleg megtörtént, és a katona a fényképen, meg a bögréje a vitrinben, meg a pár kilós kalapács amivel követ tört…meg a sírja az út túloldalán a temetőben…ez mind valóság volt. Brutális volt ez a háború, nehezen éri már el az ingerküszöbünket, de ha igazán belegondolunk….brrr…

A vasút egyébként - legalábbis ami mára maradt belőle - az egy kedves szalajka-völgy-típusú keskenynyomtávú kisvonat, napi háromszor végigdöcög Kanchanaburi-n és megy az erdő fele, vagy a másik irányban Bangkoknak. A híd sem a régi persze, nem végeztem gondos forráskutatást, de az jött le nekem, hogy eredetileg is két híd volt. Az eredeti, csak fából, ami már régen nincs meg, és egy másik betonpillérekkel, vasszerkezettel. Ez utóbbit is lebombázták, azonban a pillérek átvészelték a világháborút, és bár látszanak rajta a bombatámadás nyomai, ma is ez tartja a jellegzetes hídszerkezetet.

A szállás még egy móka hely volt, ún. “rafthouse”, ami annyit tesz, hogy négy-öt összetolt fastégre húzták fel a vityillókat, és magán a folyón lebegtünk. Ez bár olcsó megoldás volt, mindössze 90 B-ért kaptam egy szobát (szobát…fülkét, berendezés: egy ágy :D ), hamar kiderült, hogy mennyire hig is ennek a leve :)

Az hagyján, hogy a padló résein keresztül le lehet látni a folyóra. Még az is, hogy az elrobogó hajók kicsit belengetik az egész hotelt, de az az éktelen zaj, ami a le-fel úszkáló diszkóhajókról szórakoztatott egész éjjel, az jól felrúgta a kirándulós, koránfekvős, koránkelős terveim. Családosoknak nem ajánlom ezt az amúgy is elég minimalista kivitelű szálllást, de akit nem riasztottam el: Nina Rafthouse, 21/7 Pakprak road, 034-514-521. ;)

Egyébként a legjobb módja a környék - és a város - bejárásának, ha bérelünk egy motort, bár a baloldali közlekedés még mindig meg tud viccelni engem is.

Hangulatos vacsorára ajánlott a híd jobb oldalán a vizen található “úszó” étterem, persze ez esetben is a folyó az ami úszik a kikötött stég alatt :P