Híd a Kwai folyón

No ide persze el kellett jönni, de amúgy is érdemes ellátogatni Kanchanaburi-ba, mert sok szép dolog van a környéken. Az első nap mindenesetre a hídról szólt, meg arról, miért is ilyen híres ez az egyébként egyáltalán nem nagy szám, de a története miatt szimbólummá lett építmény.

Aki látta a filmet - mert ugye honnan lenne máshonnan ismerős - annak nem hat újdonságként sem a múzeumok gyűjteménye, sem a katonai temetők látványa. Ha újdonságként nem is hat…azonban elég sokkoló, mikor az ember azzal szembesül, hogy ez nem csak egy film..ezt tényleg megtörtént, és a katona a fényképen, meg a bögréje a vitrinben, meg a pár kilós kalapács amivel követ tört…meg a sírja az út túloldalán a temetőben…ez mind valóság volt. Brutális volt ez a háború, nehezen éri már el az ingerküszöbünket, de ha igazán belegondolunk….brrr…

A vasút egyébként - legalábbis ami mára maradt belőle - az egy kedves szalajka-völgy-típusú keskenynyomtávú kisvonat, napi háromszor végigdöcög Kanchanaburi-n és megy az erdő fele, vagy a másik irányban Bangkoknak. A híd sem a régi persze, nem végeztem gondos forráskutatást, de az jött le nekem, hogy eredetileg is két híd volt. Az eredeti, csak fából, ami már régen nincs meg, és egy másik betonpillérekkel, vasszerkezettel. Ez utóbbit is lebombázták, azonban a pillérek átvészelték a világháborút, és bár látszanak rajta a bombatámadás nyomai, ma is ez tartja a jellegzetes hídszerkezetet.

A szállás még egy móka hely volt, ún. “rafthouse”, ami annyit tesz, hogy négy-öt összetolt fastégre húzták fel a vityillókat, és magán a folyón lebegtünk. Ez bár olcsó megoldás volt, mindössze 90 B-ért kaptam egy szobát (szobát…fülkét, berendezés: egy ágy :D ), hamar kiderült, hogy mennyire hig is ennek a leve :)

Az hagyján, hogy a padló résein keresztül le lehet látni a folyóra. Még az is, hogy az elrobogó hajók kicsit belengetik az egész hotelt, de az az éktelen zaj, ami a le-fel úszkáló diszkóhajókról szórakoztatott egész éjjel, az jól felrúgta a kirándulós, koránfekvős, koránkelős terveim. Családosoknak nem ajánlom ezt az amúgy is elég minimalista kivitelű szálllást, de akit nem riasztottam el: Nina Rafthouse, 21/7 Pakprak road, 034-514-521. ;)

Egyébként a legjobb módja a környék - és a város - bejárásának, ha bérelünk egy motort, bár a baloldali közlekedés még mindig meg tud viccelni engem is.

Hangulatos vacsorára ajánlott a híd jobb oldalán a vizen található “úszó” étterem, persze ez esetben is a folyó az ami úszik a kikötött stég alatt :P


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.