Siem Reap

Angkorra lehet szánni egy hetet is, alaposan ki lehet tanulmányozni három nap alatt is, de tulajdonképpen egy jó vezetővel, kora reggeli kezdéssel, a lényeges, szép, érdekes épületek kiválasztásával egy nap alatt is megismerhető. Kulturbarbárok lévén, pénzünk fogytán és kitartás híján mi az egynapos látogatás mellett döntöttünk, és amellett, hogy tényleg lejártuk a lábunk, valamiféle teljesség-érzés azért motoszkált bennem ;)

Másnap ezért fogtuk magunk, és a “bázisfalu” nevezetességeinek adtunk egy kört. Látszik az igyekezet, hogy azért mutassanak még valamit a templomokon kívül, de ezért a napért önmagában azért nem lett volna érdemes ennyit utaznunk. Azaz…voltak részei, amiért igen…

Kezdtük a floting market-tel, van ilyesmi több is, Thaiföldön is, na ez pont nem az volt amiért érdemes 15$t fizetni, bár volt benne egy kis hajókázás is, az nem volt rossz. A városkát átszelő folyó ugyanis egy igencsak méretes, több száz négyzetkilométeres tóvá szélesedik egy pillanat alatt, tenger híján vízpart-élményt adva a helyieknek. A víz mentén rengetegen laknak cölöpházakban, sőt floting school is létezik itt.

Mielőtt kiszálltunk volna az úszó piacon, kivittek minket kicsit a nyílt vízre, hogy végülis miért, az nem derült ki. Leállitották a motort és jobb híján napoztam egy fél órát. Megtalált minket rögtön egy vietnami család, hogy vegyünk tőlük valamit inni, nem mondom hogy nem voltam szomjas, de amilyen emberek vannak itt, az emberből előjön a szociálisan érzékeny elég hamar.

Az ár persze mindenért a szokásos 1$, általában úgy intézik, hogy minden egy dollárba kerül :) …vagy többször egy dollárba, de próbálják beleszorítani ebbe a katgóriába :) Alkudni egyébként itt is lehet, de míg egy thai bazárban mindenféle szívbaj nélkül elviszek valamit az eredeti ár negyedéért, ezeknél a szerencsétlen kambodzsai embereknél elég erősen felvetődik az emberben, hogy kb egy havi keresetüket biztosítjuk, ha veszünk három doboz sört. Vannak azért itt is leleményes üzletemberek és asszonyok, kicsit nehezíti a dolgunk velük szemben, hogy háromfajta pénznem van forgalomban, a kambodzsai riel, USA dollár és thai baht. Mellesleg ha valami másfél dollár, akkor 2$ból adnak vissza 2000 rielt, és ekkor még nem is nagyon zavarodtam össze :)

Na, csak hogy a végére érjek, az úszó piac (thai rokonával ellentétben, ahol frankón csónakkal lehet bevásárolni) kb egy stég volt, egy árussal, két pulttal, nem nagy kínálattal, ellenben a programban előre hirdetett krokodil-farmmal, ami egyébként egy 2 méter mély verem volt egy halom krokival :) …érzem egyébként ahogy árad belőlem a negativ energia, de ez a programpont tényleg csalódás volt kicsit :)

Utána Barang elvitt minket a családjához, erről már írtam az előző post-ban, az pl. kifejezetten érdekes, hogy azt ne mondjam megindító volt, pár kép itt>>

Van még minden utikönyv szerint két nevezetessége a városnak, az egyik a háborús múzeum, ami tulajdonképpen egy kert berendezve kedves kis tankokkal, néhány tucat ágyúval, rengeteg taposóaknával (hatástalanitva), és ami a fő attrakció, az előtérben egy kiszuperált vadászgéppel és egy katonai helikopterrel. Nem is kell mondanom, mi volt ami feldobta a napom :) (a múzeum gazdája egyébként egy egykori vörös khmer - fél karral…)

Az ismereteink tágításának aznapi utolsó állomása a silk-farm, vagyis selyemhernyótenyésztőésabbólfonalatmajdanyagotelőállító farm volt, ahol már kissé nyűgösen szívtuk magunkba az újabb ismereteket, nem mintha nem lett volna tényleg érdekes, de mintha erőnknek fogytán lettünk volna már :)

Körülbelül ennyi, ami miatt érdemes ellátogatni Kambodzsa ezen részébe. És ez nem kevés, félreértés ne essék, valaki szólt, hogy nem túl lelkes a hozzáállásom a leírtak alapján ehhez a kiránduláshoz…tényleg jó volt. Angkor kifejezetten izgalmas volt (ja, tudjátok, hogy itt forgatták a Tomb Raider-t?), és maga az ország és az emberek is nagyon érdekesek. Nem ugyanolyanok, mint a thai-ok egyébként. Még dolgozom a megfogalmazásán annak, hogy mi is a különbség, mindenesetre érezhető volt…ja igen, egy dolog eszembe is jut. Az angol tudásuk! Hihetetlen, de egész jól beszélték az angolt. A thaiok után meg aztán üdítően jól. És nem az utazási irodás kislány, hanem a 6 éves kisgyerektől kezdve mindenki. Tudják, hogy ebből élnek, és megtanulták. Respect, tényleg.


2 Responses to “Siem Reap”

  1. tamasvera Says:

    Beregisztráltam, mert látom nem írod a blogot …..
    Gondoltam rád szólok, hogy azért a agy munkában erre is szakíthatnál pár percet….
    :)

  2. marvany Says:

    látom Te viszont a sok beadandó mellett tudsz még ilyesmire is időt szakítani :) na tudodmit? :) akkor irok most egy bejegyzést :)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.