Cambodia

Eltelni tűnik lassanként az első három hónap, ki kellett lépnem a határon, úgyhogy Kambodzsa felé vettük az irányt, hamár…

Azt hiszem kitapasztaltuk, hogy ha Kambodzsa, vagy ha Angkor, akkor hogyan. Szóval ha valakinek ilyen tervei vannak, érdemes beépíteni a tapasztalatainkat.
A határig busszal mentünk. Thai rendszámos jármű nem léphet át Cambodiába, ez lehet, hogy még a nem is olyan régi ellenségeskedések egyik maradványa, de ez csak saját elmélet. Ha Bangkokból Siem Riep-ig (Angkor bázisvárosa) veszünk jegyet, akkor is ott kell hagyni a buszt, gyalog át a határon, és onnan másik busszal visznek tovább.

Ez a “gyalog át a határon” az első sokkoló élmény, nehéz eltéveszteni: biztosan átléptük a határt! Még Thaiföld szegényebb vidéki vidékeihez képest is szembetűnően lepukkant, szegény és szakadt minden…és mindenki. Már a két határátlépő közötti senki földjén (ami egyébként kaszinó-városka, Thaiföldön tiltott a szerencsejáték, sokan csak idáig jönnek :) ) körbevesz jópár lerongyolódott kisgyerek ernyőt tartva a fejünk felé, vagy csak szimplán kéregetve, esetleg a kezünkben lévő kajászacskó után kapkodva. Ami odaát Thaiföldön kismotor, az itt bicikli, az ottani motoros szekér itt fából van összetákolva és ember van befogva elé.

Ez később is megerősödött, de már itt az elején is nyilvánvalóvá vált, amit eddig Balkánnak gondoltunk, az fejlett európai környezet, talán Moldávia egyes helyei versenyben vannak még. Az utak állapotáról meg Erdély és Románia 10 évvel ezelőtti állapotai ugorhatnak be…bár talán az sem elég jó hasonlat. Ahogy Erdélyországban a Dacia volt az egyetlen, ami bírta az ottani viszonyokat, itt szinte még elvétve sem lehet más látni csak a Toyota Camry-jának vagy 8-10 különböző évjáratú változatait.

Az út tényleg olyan pokoli rossz (6-os főút, elvileg, gyakorlatilag egy magyar zsákfalu faluszéli határútja a szántó felé jobb állapotban van), hogy a fennmaradó 160-170 km-es utat nem a busszal folytattuk, hanem “taxi”-ba szálltunk és egy helyi viszonyokon kiképzett sofőrrel 3 óra alatt abszolváltuk ezt a távot - hatalmas por, iszonyat kátyúk, 80-90es sebesség, de túléltük :)

A közlekedési szabályokat kissé érdekesen értelmező őrült közlekedésben lehet valami rendszer, mert balesetet nem igazán láttunk. A rendelkezésre álló centimétereket megnyugtató módon kihasználják, tehát ha matematikailag az úton egymás mellett elfér mondjuk 5 autó, akkor legalább 5 fog egymás mellett elhaladni egyidőben…két irányban…nem számolva az úton keresztben átballagó szarvasmarhát…
Egyébként kiderült, hogy legfontosabb kelléke egy kambodzsai autónak a dudája. Szerintem enélkül el sem indulnak. A szélvédő jópár helyen meg volt repedve…belefér. De a duda itt a kormánnyal kb. egyenértékű, a féket meg tulajdonképpen tökéletesen ki is váltó felszerelés. Esettől függően csirkék, kutyák, motorosok, teherautók leszorítására hatékonyan használható, szerintem a három óra alatt - ha számoltam volna - többet szólt, mint nem :)

One Response to “Cambodia”

  1. ivor Says:

    Na büszke lehetsz magadra, regisztráltam!!! :D

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.