Nyaralás II.

Még újságnál dolgozó koromból ragadt rám, hogy érdemes szépen tagolni az írásom, hogy figyelemfelkeltőbb és emészthetőbb legyen (jól mondom, Hege?). Szóval a nyaralás másik felét különvesszük! :)

Már az első nap elhatároztuk, hogy harmadik napra lenézünk Ko Samet-re (Samet sziget), ami nagyjából még ugyanannyira van, mint a másik irányba Bangkok, de mint végül kiderült, nem bántuk meg. Rayong-ig busszal megint, aztán platós kisteherautóból átalakított ún. songthaew-val a kikötőbe, majd hajóval még fél óra…és végre megláttam azt amiért Thaiföldre jöttem. Egy igazi, hamisítatlan trópusi szigetet. Sajnos a képeket még mindig nem tudom megmutatni, de erről érdemes lesz. Buja növényzet, lisztszerű fehér homok, kellemes tenger, barna emberek, masszázs a parton, bambusz-bungalók, szűk erdei utak…együtt ez így nagyon hangulatos.

Megérkezés után ki is vettünk egy szobát, és az előző napi motorozáson felbuzdulva nekiindultunk alkalmas járművet nézni. Ivor mániája a quad, szóval ő arra alkudozott a falu népével vérre menően, én meg egy tuning cross-motor mellett döntöttem, nekem egyelőre meg kéne tanulnom motort vezetni (mármint nem automatát)….na ez sikerült is. A nap (és a másnap is :) ) olyan ciklusok váltakozásával telt, hogy őrült motorozás a mocsárszerű pocsolyákban, aztán ennek lefürdése a tengerben és néha egy-egy nagy kajálás valamelyik partmenti étteremben. A leghangulatosabb az, mikor estefelé a távolugrók homokozósimítójához hasonló eszközzel legyalulják a partmenti (értsd kb 3 méterre a víztől) homokot, leterítik valami gyékénnyel, telerakják kis alacsony asztalkákkal meg puffokkal, és hihetetlen romantikus világítás és környezet közepette, quasi fekvő pózban lehet megvacsorázni. Egy nőt egyszer elviszek oda! (lehet jelentkezni:))

Az, hogy a quadnak kitört a kereke, hogy a menetrendszerinti utolsó hajó véletlen nem jött értünk, ezek az apróságok már el is törpülnek egy ilyen élmény mellett :)

Galéria


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.