Nem tűntem el…

Meg kell hajolnom az egyre haragosabb és türelmetlen közakarat előtt, és bocsánatot kérek Magyarország népétől, tudom, hogy a blogírás háttérbe szorult a napokban, nincs mentségem, de igyekszem visszatérni a rendes kerékvágásba :)

Lassan kezdem felfedezni a JS Tower (ahol lakunk) környékét, illetve a magasvasút vonalát…itt már megvannak a bevásárlóközpontok, mozik, éttermek…az elmúlt napok is kb ezekben az egységekben teltek.

Bangkok, ha el akarjátok képzelni, olyan, mint egy gigantikus józsefvárosi piac. Több értelemben is: már írtam, de még a 4-5. napon is meglepődöm, mennyire más egy ilyen város, mint amit otthon megszoktunk. Bódésorok, utcai árusok, rengeteg autó és motor, éktelen zaj, nyüzsgés, láthatóan minden rendszer nélkül :) Komolyan, mint egy zsibvásár. Itt nem egy piac van, hanem az egész város olyan, mintha stand-sorokból állna…nagyban. A másik, ami miatt szerintem jó a nyóckeres piacos hasonlat, hogy itt az emberek imádnak vásárolni, seftelni, két fajta ember van, aki vesz, meg aki elad. Oltári! :) Az emberek ezzel töltik az idejüket. Nem is lehet itt sokmindent csinálni…ha az ember nem dolgozik, vagy tanul, fogja magát és elmegy vásárolni. Közgazdászok ezt jobban tudják…de szerintem itt is ez a gazdaság jól működésének titka, hihetetlen méretű belső piaci mozgás és forgalom van…

Egyébként az egyik legjobb szórakozás az alkudozás, hihetetlen de mindenhol lehet…és kell is alkudozni, nem csak a bazársoron, de a műszaki áruháztól kezdve..talán még a benzinkúton is :) Kicsit röhejesnek tűnhet, hogy 10-50 Baht különbség miatt képesek vagyunk tízperceket alkudozni (kb 60-300 forintokról van szó :) )
Nem tudom mikor jöhetett be ide a mobiltelefon, de ha emlékszünk a 90-es évek végi Magyarországra (vagy még most is tart?) amikor durván státusszimbólum volt a telefon…hát az semmi! semmi nem volt ahhoz képest ami itt van. Az az érzésem, hogy egyik másik arc (kinézet, munkája alapján) cca. 3-4 hónapot éhezik hogy megvegyen egy olyan telefont ami épp a kezében van. Van egy MBK nevű nagy bevásárlóközpont, a 4. emeletén, mind az x-ezer négyzetméteren csak telefonokat lehet kapni. Ha nincs ott 2 millió készülék, akkor egy sem. Az enyémet is ott vettem, ezt! :) aranyos nem?

Tesco. Na ezen röhögtem. Itt ez a garancia a minőségre, ez a nagy áruház, ide járunk mi is vásárolni :) Minden kapható egyébként, kb piaci minőségben, no probl.

Voltunk mostmár bulizni is, ez is érdekes. Először is, valami idióta rendelet szerint hajnal 2-kor, pénteken 1-kor (!!!) bezárnak a szórakozóhelyek. Igen. Mondom bezárnak. uff. szóval mióta itt vagyok nagyon italos nem voltam még :) A disco-k meg úgy néznek ki, hogy mindenhol asztalok vannak. Belépünk, minket is elvezetnek egy asztalhoz, és hát az asztalok körül meg mellett lehet táncizni, de olyan, hogy tánctér, olyan nincs. Irtó kedvesek egyébként…bemegy az ember WC-re, rögtön beállnak a háta mögé masszírozni. Talán nem volt szép, de úgy leugattam szegény kis thai-t, hogy eléggé megszeppent…azért mégis ijesztő ha a ffi budiban az ember háta mögé állnak :)

A legrosszabb viszont az egész ismerkedős/bulizós témában a shemale dolog, undorító és megszokhatatlan, egyszerűen ki kell fejlesztenem egy módszert a megkülönböztetésükre a túlélés érdekében :) (Ivorral pont röhögtünk, hogy amelyiknek bajsza van az biztos lány, mert a ladyboy-ok igényesek ) brrrrrrrrrrrr!!!!!!!!!!!!!!!!

Viszont a taxisok már nem tudnak átverni, ez is valami, kezdem megtanulni a trükköket, hogy közel egy bánásmódban részesüljek, bár nyilván ezt teljesen sosem fogom elérni…de szemben azzal, amikor megérkeztem, a 900B helyett, mostmár 250-ért is ki tudnék jutni a repülőtérre :)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.