Chiang Mai - menetrendszerint

Ha 10-12 napos programot állítok össze, abban rendszerint (na jó eddig ezen kívül egy ilyen volt :D ) van benne csipetnyi Bangkok, némi észak (dzsungel, hegyek) és sóhajtásnyi tengerpart (Phi-Phi például).

Peti mohó volt, és Angkort is látni akarta, úgyhogy úgy döntöttünk Chiang Mai-ból csípünk le és a 3 napos túra helyett egynaposra megyünk a bemelegítő, városnéző napon túl. Ez utóbbi sem sikerült rosszul egyébként, felelőtlenül és a veszélyekkel mit sem számolva kivettünk egy nagy dög motort, nagyobbat, mint amit valaha vezettem és azon ketten körbejártuk a várost és felmentünk a Doi Suthep nevű templomhegyre is. A kedves anyukák most szépen alkalmazzanak egy memóriatörlő segédprogramot és tessék bennünket derűsen, mindenféle rosszalló tekintet és megjegyzés bevetését mellőzve fogadni! :P

A másnapi túra a szokásos háromnapos elemeket egy napba sűrítve tálalta, ahogy arról korábban is volt már szó. Mindenesetre a “Hogy kik olvasnak engem” post témájához kapcsolódva érdekes meglepetésben volt részem. Ugyanis összeismerkedve a túra többi résztvevőjével két magyar (ezen szinte meg sem lepődtünk már, mindenhol magyarokba botlottunk, hogy pont a dzsungelben is? miért ne? :D ) kollégáról kiderült, hogy olvasói ennek a blognak, sőt mi több, ők ismertek fel engem a képek alapján :)

Itt egyébként sikerült jól elrontanom a gyomrom, ettem megint egy jó csípőset, de ennyire még nem ütött ki korábban. A legújabb elméletem szerint lehetnek fiziológiai tünetei ilyen módon a hazai koszt hiánya okozta pszichológikus traumának, de ezt talán kedvenc gasztroenterológusom tudná igazán megerősíteni…így van Misi? :)


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.