Archive for November, 2006

Miket meg nem eszünk

Monday, November 6th, 2006

Gasztronómiai kalandozásunk mai fejezetében először vizuálisan is megismerkedhetünk a cserkész/koleszos igénytelenség létformájával azonosuló, ámde a lehetőségeit a végső határokig kihasználó éhező fiúcska szomorú, mégis izgalmas történetével, ahogy a rendelkezésre álló alapanyagokból “fasírtot” készít…

majd a thai-ok válaszát minderre, hogy ha az ember ilyen közel él a tengerhez, akkor azt használja ki, és ne erőltesse mindenáron a négylábúakból készült ételeket

ezen a képen mindenféle szárított halfélék láthatók kosárszámra, sajnos azt az eszeveszett bűzt, amit árasztottak, nem tudom hitelesen visszaadni

végezetül…bár a bogarakkal és skorpiókkal még mindig nem kacérkodom, úgy néz ki, hogy jövő heti beszámolómra egy béka-comb kóstoló különleges élményével fogom feltenni a koronát…addig megpróbálok nem is gondolni rá… :S


Loi Krathong

Sunday, November 5th, 2006

A Loi Krathong, vagyis a fény ünnepe, egy kedves kis fesztiválja a thaioknak, a 12. holdhónap teliholdjakor, azaz valamikor október-november környékén ünneplik. Ilyenkor a vizek istennőjéhez fohászkodva kis - levelekből, virágokból készült - hajókat bocsátanak vízre, benne egy gyertyával, és kívánnak egyet.

Mindegy, milyen víz, ilyenkor a tavakat, folyókat, csatornákat mind beborítják ezek a hajók és minden fényes a sok kis gyertyalángtól.

Most kicsit zavarban vagyok, mert az rendben, hogy a vízzel kapcsolatos hálaadásról, meg áldáskérésről van szó, egyéb kívánságokkal is megtűzdelve, de valahol olvastam/hallottam, hogy ez a fesztivál egyben tradicionálisan egyfajta legjobb alkalom a lányoknak, hogy megszabaduljanak attól, amijük esetleg még megvan. És nem birok rájönni, hogy honnan veszem ezt, pedig az itteni (J.S.Tower, 5. emelet) magyar kolóniában a benfenntesek magabiztosságával hintettem a sztorit…hmmm….

Wat Po

Sunday, November 5th, 2006

Mikor kiderül - és bár szégyellni való, de így van - hogy nem láttam még buddhista templomot, mióta itt vagyok…és hát itt vagyok már két hónapja, akkor kerek szemmel és fejjel néz rám thai és farang egyaránt…mit tegyek, eddig valahogy nem jött össze…nem értem rá :P

Ma mindenesetre útba ejtettük az egyik leghíresebbet, a Wat (templom) Po nevűt. A legrégebbi és a legnagyobb itt Bangkokban, egész kis háztömbnyi komplexum, közepén a fő attrakcióval - és most lesek az utikönyvből, mert ma elvileg zárva volt az egész - egy 46 méter hosszú és 15 méter magas fekvő(!) Buddhával megspékelt kis templomocska.

A képeken a templomépületek körül látható hosszúkás kis tornyok az ún. sztúpák, amelyek valamely szent életű szerzetes hamvait tartalmazzák.

Ha már itt tanítalak benneteket, akkor a helyi népszokásokról is egy keveset ;)

A thaioknál a fej a spirituálisan a legfontosabb, míg a lábfej a legalacsonyabb szintű részünk, ezért ez utóbbit a szent életű szerzetesek, de főleg Buddha irányába fordítani kifejezetten otromba dolog. A cipőt egyébként is le kell venni minden templomban, még a kijárat előtt hagyva. Mint a galériában is látszik, a templom közepén (ez egy kisebb volt ahova végül sikerült bejutni - az ünnep miatt minden zárva volt) van egy vörös imaszőnyeg, kb ugyanúgy hajlonganak térdelő állásban, mint ahogy a muzulmánoknál szoktuk látni.

Nem illik továbbá egy helyiségen belül magasabban elhelyezkedni mint a szent életű férfiak, akik egyébként szigorúan tartózkodnak a nők érintésétől, amivel a sok öröm mellett - lássuk be - sok hisztis szituációtól is megkímélik maguk :P

A folyón utaztam már korábban is, a kaotikus bangkoki közlekedés egy színfoltja ez (basszus, a közlekedésről is akartam már egy bejegyzést), észak-déli irányban talán a leggyorsabb módja az utazásnak. Most volt nálam fényképező is, bemutatom nektek a híres “long tail boat”-ot is, ez igen népszerű erre.

Galéria

Miki - reload

Sunday, November 5th, 2006

Bizony, a poéta néhanapján szunnyad bennem, s olyankor a szavak csak görcsösen tódulnak ajakimra….ilyenkor az alkotói válság némaságra késztet, de ma kaptok több bejegyzést is…

Hozzáfűzöm, hogy az alkohol lassan de biztosan távozik a szervezetemből, úgyhogy remélhetőleg egyre normálisabb leszek…ez persze vélhetően levon valamit a művészi értékéből az alábbiaknak, de több lesz a kötődés a realitáshoz :)

Igazából minden nap császkálok valamerre a városban…de pont Bangkokban nem szeretek idióta túristának kinézni, fényképezőt sosem viszek szinte, és próbálom a szemeim is kijjebb húzni, hogy el tudjak vegyülni :)

Az előbbihez hozzá tartozik, hogy pénztelenség ide, vagy oda, tegnap azért mégis elmentem már végre megint bulizni egyet, a részletekkel nem traktállak titeket, de jó volt nagyon és már hiányzott is, viszont miután hazajöttem, még reggelig részt vettem az oktatáson is (repülés, tudom…ne is mondd :D ), úgyhogy már elég világos volt mikor aludni mentem… persze nem sokat, mert mára megbeszéltük a kollégával, hogy körülnézünk a városban, szóval délben kedvesen már keltett is, aztán irány a város.

A nap fő attrakciója a következő bejegyzés titka, de az úgyis este volt, addig az előzmények…

Mint már korábban azt írtam, ez a Bangkok egy kész nagy bazár, utcán van minden, kaja, pia, nők… de vannak spéci , tematikus osztásai ennek a gigantikus bazárnak, és ilyen pl. az, ahol ma voltunk. Konktétan szórakoztató elektronika. Persze ezt is az utcán kell elképzelni, meg meg is mutatom képen, töménytelen mennyiségben hangfalak, erősítők, mindenféle kábelek és kiegészítők felhalmozva, persze megszórva néhány hússütővel, meg piáskocsival… Ami a kínálatot illeti, a gagyi noname aranyozott mikrofontól a milliós keverőpultig és komplett erősítő szettekig minden :)


kanászodunk…el…

Wednesday, November 1st, 2006

eddig is magyar idő szerint éltem, azaz itteni idő szerinti hajnal 4 körül fekvés, dél körül kelés, bűnös dorbézoló életmód, ahogy kell…de mostmár kezdenek tovább fajulni a dolgok. A legújabb szokás szerint - és ehhez Ivor is csatlakozott már - az éjfél utáni program főzéssel kezdődik, majd a Keresztapa valamelyik irdatlan hosszú részének megnézésével folytatódik, és már simán világos van mire elmegyünk aludni.

Egyébként jókat főzünk, a magunk kezdetleges equipmentjével is, főzőlap, lábos, sütő híján azzal ami van. Én pl ma fejlesztettem ki a “csirkemell szendvicssütőben ala Nicola” nevű kajámat, előtte kap egy olivaolajas, borsos, citromleves kenést, 6-7 perc sütés után pedig már tálalható is.

A következő lépés a darált marha hasonló feldolgozása lesz, csak a végén nehogy valami olasz éttermet nyissak itt! :D