Archive for November, 2006

A lányok képei…

Monday, November 27th, 2006

…az otthoniaknak, hogy megnyugodjanak…


Kedves Családunk, Rokonaink, Barátaink, Lakótársaink, Szomszédaink, Ismerőseink…

Saturday, November 25th, 2006

Megérkeztünk épségben, az út elég fárasztó volt, de Miki olyan kedves volt, hogy minden kellemetlenséget feledtetett. Sokkolóan meleg van, éppen indulunk felfedezni a várost. Jól vagyunk, izgatottak vagyunk, ne aggódjatok!

Sok puszi!

Zsófi és Vera

Wifi Suvarnabhumi-n

Friday, November 24th, 2006

Kedves Robi, és más “kétkedők”! :)

Van wifi Suvarnabhumin (az új reptéren), méghozzá ingyenes. Örömömben fel is jöttem, hogy ezt most megosszam veletek, bár ebbe némi üröm is vegyül.

Nem tudok ugyanis csatlakozni az Ivac (virtuális légiforgalom-irányító szoftver) szerverhez, pedig konkrétan azért hoztam magammal ide ki a laptopot, hogy mókázzak egy kicsit: igazi reptérről irányítsak - virtuális forgalmat :)

Ez most nem jött össze, de azért az jó, hogy itt nem akarnak lehúzni a netezésért…

Na, 25 perc és leszáll az Aerosvit 767-ese! :D

már itt sem vagyok! :)


Jönnek a lányok!

Wednesday, November 22nd, 2006

Mikor kijöttem Thaiföldre, a búcsúestén mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy tessék kihasználni az alkalmat, és meglátogatni, végülis egy - a nyelvet beszélő, szakavatott - vezetővel sokkal élvezetesebb itt körülnézni (:D)

Úgy látszik egyelőre Zsófika vette csak komolyan a dolgot, szombat hajnalban érkezik kedves Vera barátnőjével hogy eltöltsenek itt másfél hetet.

Nem mondom, hogy ez engem nem dob fel nagyon is…egy hónapnál tovább nem voltam még távol otthonról és bár vannak itt magyarok, a család, barátok, ismerősök és üzletfelek már eléggé hiányoznak…kb olyan érzésem van - bár ilyen helyzetben még nem voltam - mintha börtönbe kapnék látogatókat, hosszú idő után, de ez nem a hely kritikája, mielőtt valaki félreértené :)

Szóval vágjuk a centit, ők is, én is, aztán ha megjönnek, kicsit többet megismerek én is az országból: elég sűrű kis programot szerveztünk össze, csak hogy Phi Phi szigeteket ne említsem, ahol a Di Caprio-féle örökzöld klasszikus forgattatott…:P

December 7-ig ne is várjatok újabb bejegyzést :)

Siem Reap

Friday, November 17th, 2006

Angkorra lehet szánni egy hetet is, alaposan ki lehet tanulmányozni három nap alatt is, de tulajdonképpen egy jó vezetővel, kora reggeli kezdéssel, a lényeges, szép, érdekes épületek kiválasztásával egy nap alatt is megismerhető. Kulturbarbárok lévén, pénzünk fogytán és kitartás híján mi az egynapos látogatás mellett döntöttünk, és amellett, hogy tényleg lejártuk a lábunk, valamiféle teljesség-érzés azért motoszkált bennem ;)

Másnap ezért fogtuk magunk, és a “bázisfalu” nevezetességeinek adtunk egy kört. Látszik az igyekezet, hogy azért mutassanak még valamit a templomokon kívül, de ezért a napért önmagában azért nem lett volna érdemes ennyit utaznunk. Azaz…voltak részei, amiért igen…

Kezdtük a floting market-tel, van ilyesmi több is, Thaiföldön is, na ez pont nem az volt amiért érdemes 15$t fizetni, bár volt benne egy kis hajókázás is, az nem volt rossz. A városkát átszelő folyó ugyanis egy igencsak méretes, több száz négyzetkilométeres tóvá szélesedik egy pillanat alatt, tenger híján vízpart-élményt adva a helyieknek. A víz mentén rengetegen laknak cölöpházakban, sőt floting school is létezik itt.

Mielőtt kiszálltunk volna az úszó piacon, kivittek minket kicsit a nyílt vízre, hogy végülis miért, az nem derült ki. Leállitották a motort és jobb híján napoztam egy fél órát. Megtalált minket rögtön egy vietnami család, hogy vegyünk tőlük valamit inni, nem mondom hogy nem voltam szomjas, de amilyen emberek vannak itt, az emberből előjön a szociálisan érzékeny elég hamar.

Az ár persze mindenért a szokásos 1$, általában úgy intézik, hogy minden egy dollárba kerül :) …vagy többször egy dollárba, de próbálják beleszorítani ebbe a katgóriába :) Alkudni egyébként itt is lehet, de míg egy thai bazárban mindenféle szívbaj nélkül elviszek valamit az eredeti ár negyedéért, ezeknél a szerencsétlen kambodzsai embereknél elég erősen felvetődik az emberben, hogy kb egy havi keresetüket biztosítjuk, ha veszünk három doboz sört. Vannak azért itt is leleményes üzletemberek és asszonyok, kicsit nehezíti a dolgunk velük szemben, hogy háromfajta pénznem van forgalomban, a kambodzsai riel, USA dollár és thai baht. Mellesleg ha valami másfél dollár, akkor 2$ból adnak vissza 2000 rielt, és ekkor még nem is nagyon zavarodtam össze :)

Na, csak hogy a végére érjek, az úszó piac (thai rokonával ellentétben, ahol frankón csónakkal lehet bevásárolni) kb egy stég volt, egy árussal, két pulttal, nem nagy kínálattal, ellenben a programban előre hirdetett krokodil-farmmal, ami egyébként egy 2 méter mély verem volt egy halom krokival :) …érzem egyébként ahogy árad belőlem a negativ energia, de ez a programpont tényleg csalódás volt kicsit :)

Utána Barang elvitt minket a családjához, erről már írtam az előző post-ban, az pl. kifejezetten érdekes, hogy azt ne mondjam megindító volt, pár kép itt>>

Van még minden utikönyv szerint két nevezetessége a városnak, az egyik a háborús múzeum, ami tulajdonképpen egy kert berendezve kedves kis tankokkal, néhány tucat ágyúval, rengeteg taposóaknával (hatástalanitva), és ami a fő attrakció, az előtérben egy kiszuperált vadászgéppel és egy katonai helikopterrel. Nem is kell mondanom, mi volt ami feldobta a napom :) (a múzeum gazdája egyébként egy egykori vörös khmer - fél karral…)

Az ismereteink tágításának aznapi utolsó állomása a silk-farm, vagyis selyemhernyótenyésztőésabbólfonalatmajdanyagotelőállító farm volt, ahol már kissé nyűgösen szívtuk magunkba az újabb ismereteket, nem mintha nem lett volna tényleg érdekes, de mintha erőnknek fogytán lettünk volna már :)

Körülbelül ennyi, ami miatt érdemes ellátogatni Kambodzsa ezen részébe. És ez nem kevés, félreértés ne essék, valaki szólt, hogy nem túl lelkes a hozzáállásom a leírtak alapján ehhez a kiránduláshoz…tényleg jó volt. Angkor kifejezetten izgalmas volt (ja, tudjátok, hogy itt forgatták a Tomb Raider-t?), és maga az ország és az emberek is nagyon érdekesek. Nem ugyanolyanok, mint a thai-ok egyébként. Még dolgozom a megfogalmazásán annak, hogy mi is a különbség, mindenesetre érezhető volt…ja igen, egy dolog eszembe is jut. Az angol tudásuk! Hihetetlen, de egész jól beszélték az angolt. A thaiok után meg aztán üdítően jól. És nem az utazási irodás kislány, hanem a 6 éves kisgyerektől kezdve mindenki. Tudják, hogy ebből élnek, és megtanulták. Respect, tényleg.


Angkor

Friday, November 17th, 2006

Kambodzsának legalábbis ez a nyugati területe nem rejt sok látnivalót. Végeláthatatlan rizsföldek, derékig vízben dolgozó emberekkel, poros utak…és hát nyilván a fő attrakció: Angkor.

Egy francia mókus még 1860ban fedezte fel Kambodzsa egykori fővárosát, kb a dzsungelből kellett kivágni, valamiért csak a templomok maradtak meg, gondolom nyilván, mert csak ezek készültek kőből. A franciák azóta is restaurálják a komplexumot, és tanítják be újra a helyi restaurátorokat - a vörös khmererek diktatúráját az 52 helyi restaurátorból három, a 7-800 képzett szakmunkásból pedig mindössze kettő élte túl.

Angkori látogatásunk bázisa Siem Reap, a város tényleg nem is szól másról, tele van hotelekkel, minden kategóriában, éttermekkel, könyvárusokkal (a Lonely Planet egyébként kitűnő utikönyv sorozatának annyira nem is rossz másolatait árulják itt, összesen 14$-ért jutottam hozzá a sorozat Thaiföld, Kambodzsa, Laosz és Burma darabjaihoz, meg lehet nézni, hogy otthon egy példány mennyibe kerül :) )…no meg tuk-tuk-osokkal.

Ami a tuk-tuk-ot illeti, nem a hagyományos bangkoki háromkerekűt kell elképzelni, hanem egy kétkerekű, a helyi útviszonyoknak megfelelően nagyonis kényelmesen kipárnázott hintóféleséget, ami utánfutó-szerűen van hozzákapcsolva egy normál kis motorhoz - mint az az alábbi képen is jól látszik. A másik fontos részlet, a képen látható úriember (kivételesen nem én): ő Barang, idegenvezetőnk, sofőrünk, itt nőtt fel, tudja a frankót, egy ilyen guide nélkül nem nagyon érdemes belevágni a Barangolásba (heh-heh, saját szóvicc :D ). Angkor területe piszok nagy, rengeteg templommal, rommal, látnivalóval, ő nem csak megmutatja a leginkább látni érdemeseket, nemcsak menedzseli a szállításunk, de a helyes sorrendet is vágja (Angkor Wat pl naplementében a legszebb, mi kis mohók meg azzal kezdenénk igaz? :) )

Ígértem neki, és egyébként is hálásak vagyunk neki, és Ti is jól járnátok vele, szóval egy kis promóció. Ha Angkorba készülsz, keresd őt a proseur@hotmail.com címen, vagy a (855) 12 493 490-es számon. Emailt kb hetente tud nézni a helyi postán, érdemes időben írni neki. (egy kicsit személyesebb: eléggé összebarátkoztunk Baranggal, elvitt végül oda is ahol laknak, egy facölöpökön álló irtó szegényes fakalyibában 5 gyerekkel, egy feleséggel. Itt a családja. Mikor náluk jártun, mozsárban lapitott rizsszemeket cukorral keverve kínáltak és frissen vágott kókuszdió tejét ittuk - ők ilyesmiket esznek nap, mint nap… Amit tőlünk kapnak, abból élnek kitudja meddig, szóval napi 20$ simán vállalható szerintem, ezen túl napi 1-2szer meghívtuk magunkkal enni is.)
Szóval nekivágtunk Angkornak. Lőttem vagy 300 képet, most azon vacakolok, hogy valahogy válogassak néhányat ide a galériába, de tényleg nehéz. Ezek a kövek kb abból a korból valók, mikor mi belovagoltunk a Kárpát-medencébe, amiket a képeken láttok, az 10 különböző korszak/stílus terméke. Annak nincs értelme, hogy utikönyvekből és művészettörténeti magyarázatokból idézgessek, érdemes egyszerűen végignézni a galériát>>

Cambodia

Thursday, November 16th, 2006

Eltelni tűnik lassanként az első három hónap, ki kellett lépnem a határon, úgyhogy Kambodzsa felé vettük az irányt, hamár…

Azt hiszem kitapasztaltuk, hogy ha Kambodzsa, vagy ha Angkor, akkor hogyan. Szóval ha valakinek ilyen tervei vannak, érdemes beépíteni a tapasztalatainkat.
A határig busszal mentünk. Thai rendszámos jármű nem léphet át Cambodiába, ez lehet, hogy még a nem is olyan régi ellenségeskedések egyik maradványa, de ez csak saját elmélet. Ha Bangkokból Siem Riep-ig (Angkor bázisvárosa) veszünk jegyet, akkor is ott kell hagyni a buszt, gyalog át a határon, és onnan másik busszal visznek tovább.

Ez a “gyalog át a határon” az első sokkoló élmény, nehéz eltéveszteni: biztosan átléptük a határt! Még Thaiföld szegényebb vidéki vidékeihez képest is szembetűnően lepukkant, szegény és szakadt minden…és mindenki. Már a két határátlépő közötti senki földjén (ami egyébként kaszinó-városka, Thaiföldön tiltott a szerencsejáték, sokan csak idáig jönnek :) ) körbevesz jópár lerongyolódott kisgyerek ernyőt tartva a fejünk felé, vagy csak szimplán kéregetve, esetleg a kezünkben lévő kajászacskó után kapkodva. Ami odaát Thaiföldön kismotor, az itt bicikli, az ottani motoros szekér itt fából van összetákolva és ember van befogva elé.

Ez később is megerősödött, de már itt az elején is nyilvánvalóvá vált, amit eddig Balkánnak gondoltunk, az fejlett európai környezet, talán Moldávia egyes helyei versenyben vannak még. Az utak állapotáról meg Erdély és Románia 10 évvel ezelőtti állapotai ugorhatnak be…bár talán az sem elég jó hasonlat. Ahogy Erdélyországban a Dacia volt az egyetlen, ami bírta az ottani viszonyokat, itt szinte még elvétve sem lehet más látni csak a Toyota Camry-jának vagy 8-10 különböző évjáratú változatait.

Az út tényleg olyan pokoli rossz (6-os főút, elvileg, gyakorlatilag egy magyar zsákfalu faluszéli határútja a szántó felé jobb állapotban van), hogy a fennmaradó 160-170 km-es utat nem a busszal folytattuk, hanem “taxi”-ba szálltunk és egy helyi viszonyokon kiképzett sofőrrel 3 óra alatt abszolváltuk ezt a távot - hatalmas por, iszonyat kátyúk, 80-90es sebesség, de túléltük :)

A közlekedési szabályokat kissé érdekesen értelmező őrült közlekedésben lehet valami rendszer, mert balesetet nem igazán láttunk. A rendelkezésre álló centimétereket megnyugtató módon kihasználják, tehát ha matematikailag az úton egymás mellett elfér mondjuk 5 autó, akkor legalább 5 fog egymás mellett elhaladni egyidőben…két irányban…nem számolva az úton keresztben átballagó szarvasmarhát…
Egyébként kiderült, hogy legfontosabb kelléke egy kambodzsai autónak a dudája. Szerintem enélkül el sem indulnak. A szélvédő jópár helyen meg volt repedve…belefér. De a duda itt a kormánnyal kb. egyenértékű, a féket meg tulajdonképpen tökéletesen ki is váltó felszerelés. Esettől függően csirkék, kutyák, motorosok, teherautók leszorítására hatékonyan használható, szerintem a három óra alatt - ha számoltam volna - többet szólt, mint nem :)

Kambodzsa

Saturday, November 11th, 2006


hűtés, még mindig…

Saturday, November 11th, 2006

megtalálni vélem a megoldást erre az eszement légkondi mániára. Legalábbis Adrienn (az egyik magyar lány) hihető verzióval állt elő.

Mert ugye azt gondolná az ember, hogy lenn vagyunk a trópusokon, az emberek akik ide születtek bírják a meleget - legalábbis jobban, mint mi - és kevésbé szeretik a hideget - legalábbis kevésbé, mint mi.

A megfejtés szerint, a légkondi is egyfajta presztízs dolog itt…amolyan státusz-szimbólum. Vagyis minél inkább hűtesz, annál több pénzed van (vagyis fordítva), ezért ha valahol jó hideg van, akkor az illetőnek biztos nincsenek anyagi gondjai, meg tudja fizetni a nagy áramszámlát.

ting-tong! :)

Van egy pár ilyen még egyébként :) a mobilmániáról már írtam, ezt csak erősíti, hogy a szakadt zöldségesnek is a legújabb N80-as Nokiája figyel ki az ingzsebből, amiért minimum három hónapot éhezett, de az is mókás, ahogy próbálják fehéríteni magukat. A fehérítőt tartalmazó naptejektől kezdve a különböző arcpakolásokig és maszkokig mindent bevetnek, az európaiakkal ellentétben náluk az a gizda, ha minél világosabb valakinek a bőre… :D

Hukkle

Saturday, November 11th, 2006

Sikerült megfáznom, rendesen. Elképesztő amit ezek művelnek. Olyan hidegre fagyasztják a mozikat, hogy képtelenség rövidujjúban végigülni egy filmet. A legutóbbin sikerült úgy átfagynom, hogy most Neocitrant meg Strepsils-t zabálok..itt…Thaiföldön…crazy!

Ma azért kötelező volt elmenni, de legalább vittem pullóvert. Történt ugyanis, hogy akármilyen furcsa, de az EU Bizottságának van Delegációja Thaiföldön és az egyik moziban most egy EU-s filmfesztivált tartottak, ahova beválogattak egy magyar filmet is - Hukkle, ez a címe.

Erősen művésziesre vett filmecske volt, annak minden hátrányával. Amennyiben a sötét falusi magyar rögvalóság legmélyebb bugyrait akarta bemutatni, az sikerült, ráadásul mindezt egy szó nélkül, viszont annál nagyobb hangsúlyt adva a különböző hangoknak. Ilyen pl a címadó zörej: a csuklás, amit egy öreg bácsi művel, visszatérően az egész film során.

Van azért ezeknek a túlművészeskedett moziknak egy-két előnye is, ez esetben például, hogy elég komolyan vették a különböző képi és hangi megoldásokat, nagyon szép közeli képeket adtak egészen apró részleteket bemutatva különböző állatokról vagy gépekről - sőt egészen meglepő képsorozataik is voltak, ahogy a hal a vízben rákapott a csalira, vagy a vakond, lenn a föld alatti üregében.

Plusz poénként a Küküllő Menti Rózsafa Tánckör tagjai népdalokat kezdtek énekelni a thai moziteremben, és a szöveg nélküli “zaj-film”-ben azért hallható volt néhány “mi rotyog a fazékban” jellegű háttérbeszólás is :)