Archive for September, 2006

Robbantások Thaiföldön

Saturday, September 16th, 2006

Van néhány nagyon kedves és aranyos ember, aki máris sms-en és msn-en keresztül próbált rábírni, hogy ki ne menjek az utcára. Valóban, mint a hírek otthon is beszámoltak róla, az ország déli tartományaiban - a maláj határ mentén, melyeket főként muzulmánok laknak - robbantások voltak. Nos, eltekintve a többszáz km-es távolságtól még egy nagy tenger is fekszik a forrongó vidék, és a békés észak között, de jól esett az aggódás, köszi!!!

Ime, egy térkép.


Nyaralás II.

Saturday, September 16th, 2006

Még újságnál dolgozó koromból ragadt rám, hogy érdemes szépen tagolni az írásom, hogy figyelemfelkeltőbb és emészthetőbb legyen (jól mondom, Hege?). Szóval a nyaralás másik felét különvesszük! :)

Már az első nap elhatároztuk, hogy harmadik napra lenézünk Ko Samet-re (Samet sziget), ami nagyjából még ugyanannyira van, mint a másik irányba Bangkok, de mint végül kiderült, nem bántuk meg. Rayong-ig busszal megint, aztán platós kisteherautóból átalakított ún. songthaew-val a kikötőbe, majd hajóval még fél óra…és végre megláttam azt amiért Thaiföldre jöttem. Egy igazi, hamisítatlan trópusi szigetet. Sajnos a képeket még mindig nem tudom megmutatni, de erről érdemes lesz. Buja növényzet, lisztszerű fehér homok, kellemes tenger, barna emberek, masszázs a parton, bambusz-bungalók, szűk erdei utak…együtt ez így nagyon hangulatos.

Megérkezés után ki is vettünk egy szobát, és az előző napi motorozáson felbuzdulva nekiindultunk alkalmas járművet nézni. Ivor mániája a quad, szóval ő arra alkudozott a falu népével vérre menően, én meg egy tuning cross-motor mellett döntöttem, nekem egyelőre meg kéne tanulnom motort vezetni (mármint nem automatát)….na ez sikerült is. A nap (és a másnap is :) ) olyan ciklusok váltakozásával telt, hogy őrült motorozás a mocsárszerű pocsolyákban, aztán ennek lefürdése a tengerben és néha egy-egy nagy kajálás valamelyik partmenti étteremben. A leghangulatosabb az, mikor estefelé a távolugrók homokozósimítójához hasonló eszközzel legyalulják a partmenti (értsd kb 3 méterre a víztől) homokot, leterítik valami gyékénnyel, telerakják kis alacsony asztalkákkal meg puffokkal, és hihetetlen romantikus világítás és környezet közepette, quasi fekvő pózban lehet megvacsorázni. Egy nőt egyszer elviszek oda! (lehet jelentkezni:))

Az, hogy a quadnak kitört a kereke, hogy a menetrendszerinti utolsó hajó véletlen nem jött értünk, ezek az apróságok már el is törpülnek egy ilyen élmény mellett :)

Galéria


Nyaralás

Saturday, September 16th, 2006

Igértem, le is írom, mielőtt összekeverednének a napok a fejemben :) Szóval fogtuk magunk és a monszun kellős közepén leruccantunk nyaralni egyet (Ivorral) a tengerhez. Elég ötletszerűen jött, de nem volt rossz, bár kifogtunk pár csúnya esőt.

Képeket egyelőre nem tudok feltölteni a szerveremre, amit sajnálok, mert az előző bejegyzésekhez is lett volna illusztráció, de majd pótolom ha megjött a szakmai segítség.

Pattaya volt az elsődleges célállomás, ez a legközelebbi fürdőhely Bangkokhoz, kb. 150 km, 2-3 óra út busszal. Még szerencse, hogy a két lehetőség közül a drágább jegyet vettük, a két luxusszolgáltatás - amit akár ki is hagyhattunk volna - tette az átlagosnál is szörnyűbbé a hosszú utat: légkondi (-20 fokos levegővel) és a fedélzeti TV (valami iszonyat idegesitő thai kabaréval, szörnyű effektekkel, borzalmas poénokkal, és szűnni nem akaró hangos nevetéssel). Még a telefonom is elhagytam.

Pattayán motorbérlés és szállástalálás után rögtön fürödtünk egyet, hát meg kell mondanom, hogy csalódás volt kicsit a part, nem egy extra beach, a tenger viszont nagyon kellemes, még este is. Egyébként Pattayán nem is a strand és a tenger az igazán érdekes. Ez inkább egyfajta buliközpont, amit nem részletezek, úgy tudom fiatalabb testvéreim is olvassák a blogot, de az valami hihetetlen ami ott folyik :) (nyilván nem akarok képmutatónak tűnni, mi is kihasználtuk az adott lehetőségeket….de….:))

A városképet nagyjából az határozza meg, hogy amerre néz az ember kivénhedett háborús bűnös tipusú arcok, átlag 60 évesek flangálnak egy-egy kedves kis thai teremtéssel a kezükben (nem nagypapásan, hanem összekulcsolva), amit máshol kedvesen merengve szemlélne az ember, mint családi idillt, de itt - már csak a külsőben megnyilvánuló különbségek okán is - bizarr képzettársitások mellett néz nagyokat az idetévedt farang, és igazából sajnos nem is tud túlzásokba esni ezzel…

Az első esténk nekünk is a bulizóna felfedezésével telt…sajnos itt megintcsak ki kell hagyjam a részletes beszámolót, de aki pikánsabb részletekre vágyik, az csak üzenjen privátban ;)

A második nap motorozással telt, itt azért sokkal nyugodtabban lehet közelkedni, mint az őrült Bangkokban, úgyhogy meglátogattunk egy-két outletet, meg más partszakaszokat is, az estét viszont otthon kellett tölteni, olyan zuhét kaptunk a nyakunkba. Egyébként megszokható ez a baloldali közlekedés, főleg kismotorral. Attól félek, hogy ha hazamegyek, akkor leszek majd megint gondban. Pattayára viszont az elmondottak fényében inkább partizgatni érdemes menni, tengerpartja van sokkal szebb is Tahiföldnek. De ez már a következő mese gyerekek!

Comment

Friday, September 15th, 2006

Eddig csak mintha az asztalfióknak írogattam volna (próbálok valami párhuzamot találni…mondjuk CD-meghajtómnak irogattam volna? …hagyjuk), de egyre többen jeleztétek, hogy nem is olyan egyszerű kommentálni engem, pedig milyen jó is volna.

Mivel én magam soha nem commentelem a beírásaim, csak azt tudom, hogy regisztrálni kell, és onnan mehet a móka. Ez a kedves kis software nagyon figyelmes, mielőtt még publikálná, minden hozzászólást aláírat velem is, és csak aztán lesz nyilvános. Szóval semmi huncut és kirekesztő beszólást! ;)

újra “itthon”

Friday, September 15th, 2006

Megjöttünk tegnap este a tengertől, izgi volt, szép volt, nemsokára részletes beszámoló. Sajnos nem tudok kapcsolódni az ftp szerverhez Windows Commanderrel, dolgozom a problémán, de addig képeket sem nagyon tudok mutatni.

A telefonom is sikeresen elhagytam, mármint a thai one-t, aki tudta a kinti számom, felejtse el, majd kiírom wiw-re az újat.

A mai nap a munkakeresésre van szánva…de attól tartok lesz még egy pár ilyen! Majd jelentkezem!

Seasons Change

Sunday, September 10th, 2006

Mostanában moziba is járunk :) Kifejezetten élvezem. Elkésni lehetetlen, kb fél órán keresztül mennek a reklámok, meg a bemutatók. Egy-egy átfáradt éjszaka után általában egyébként - megfelelő pausaként is alkalmazva - arra riadok fel a reklámblokk okozta zsibbadtságból, hogy feláll körülöttem az egész nézőtér.

Nem, még nem a filmnek van vége, el sem kezdődött, hanem a királyról, akit itt mindenki nagyon szeret és tisztel, vetítenek le egy európai (magyar) szemmel meglehetősen olcsónak és átlátszóan propagandisztikusnak tűnő kisfilmet, ahogy “not only passing by” hanem “He sees his people”. Kicsit át kell tekerni itt az ember gondolkodását. Erre otthon a magam keresetlen módján erős cinizmussal reagálnék. Most meg mintha érteni vélném, hogy megy ez thaiéknál. Kicsit egyszerűbben gondolkodnak talán, kicsit romlatlanabbul, kicsit naivabb is az egész, de jó ebben benne lenni.

Nem beszéltem (még) meg vele, de az előző témához kapcsolódóan mutatnék két részletet a farang.hu szerkesztőjének blogjából. Az egyik erről a spéci viszonyról szól a király és az ő népe között. A másik pedig egy aranyos thai film, ami ennek az egész bejegyzésnek az apropóját adta, ez a Seasons Change. Robi jól összefoglalta a lényegét…meg azt is, amiért ez különösen tetszett nekünk :)

Ami ezt az egész király-mániát illeti, első látásra…na jó, még sokadikra is egy ordenáré nagy személyi kultusznak tűnik, főleg egy volt-komcsi országból idetévedt ember számára. Ha kimegyek az utcára, kb. minden 4. emberen egy feltünően citromsárga póló van a zsebén a cimerrel, és kb minden 2. ember karján narancsszinű plasztik-karkötő. Ez mind azt jelzi, hogy az illető mennyire szereti a királyt. Mint jó stréber, persze én is beszereztem ezekből a kellékekből, és a hatás sem maradt el, ezekért az elismerő pillantásokért és mosolyokért érdemes volt idejönnöm ;)

Persze az utcákon, a mozikban, a kulcstartókon, hatalmas festményeken, a metrók LCD képernyőin, és ahol el lehet képzelni, a király jön szemben. Esetenként olyan gigaposztereken, amiktől még a sokat látott (igen…szándékosan kétértelmű :) ) Gyurcsány Ferencnek is beleborsódzna a háta…


Nem tűntem el…

Saturday, September 9th, 2006

Meg kell hajolnom az egyre haragosabb és türelmetlen közakarat előtt, és bocsánatot kérek Magyarország népétől, tudom, hogy a blogírás háttérbe szorult a napokban, nincs mentségem, de igyekszem visszatérni a rendes kerékvágásba :)

Lassan kezdem felfedezni a JS Tower (ahol lakunk) környékét, illetve a magasvasút vonalát…itt már megvannak a bevásárlóközpontok, mozik, éttermek…az elmúlt napok is kb ezekben az egységekben teltek.

Bangkok, ha el akarjátok képzelni, olyan, mint egy gigantikus józsefvárosi piac. Több értelemben is: már írtam, de még a 4-5. napon is meglepődöm, mennyire más egy ilyen város, mint amit otthon megszoktunk. Bódésorok, utcai árusok, rengeteg autó és motor, éktelen zaj, nyüzsgés, láthatóan minden rendszer nélkül :) Komolyan, mint egy zsibvásár. Itt nem egy piac van, hanem az egész város olyan, mintha stand-sorokból állna…nagyban. A másik, ami miatt szerintem jó a nyóckeres piacos hasonlat, hogy itt az emberek imádnak vásárolni, seftelni, két fajta ember van, aki vesz, meg aki elad. Oltári! :) Az emberek ezzel töltik az idejüket. Nem is lehet itt sokmindent csinálni…ha az ember nem dolgozik, vagy tanul, fogja magát és elmegy vásárolni. Közgazdászok ezt jobban tudják…de szerintem itt is ez a gazdaság jól működésének titka, hihetetlen méretű belső piaci mozgás és forgalom van…

Egyébként az egyik legjobb szórakozás az alkudozás, hihetetlen de mindenhol lehet…és kell is alkudozni, nem csak a bazársoron, de a műszaki áruháztól kezdve..talán még a benzinkúton is :) Kicsit röhejesnek tűnhet, hogy 10-50 Baht különbség miatt képesek vagyunk tízperceket alkudozni (kb 60-300 forintokról van szó :) )
Nem tudom mikor jöhetett be ide a mobiltelefon, de ha emlékszünk a 90-es évek végi Magyarországra (vagy még most is tart?) amikor durván státusszimbólum volt a telefon…hát az semmi! semmi nem volt ahhoz képest ami itt van. Az az érzésem, hogy egyik másik arc (kinézet, munkája alapján) cca. 3-4 hónapot éhezik hogy megvegyen egy olyan telefont ami épp a kezében van. Van egy MBK nevű nagy bevásárlóközpont, a 4. emeletén, mind az x-ezer négyzetméteren csak telefonokat lehet kapni. Ha nincs ott 2 millió készülék, akkor egy sem. Az enyémet is ott vettem, ezt! :) aranyos nem?

Tesco. Na ezen röhögtem. Itt ez a garancia a minőségre, ez a nagy áruház, ide járunk mi is vásárolni :) Minden kapható egyébként, kb piaci minőségben, no probl.

Voltunk mostmár bulizni is, ez is érdekes. Először is, valami idióta rendelet szerint hajnal 2-kor, pénteken 1-kor (!!!) bezárnak a szórakozóhelyek. Igen. Mondom bezárnak. uff. szóval mióta itt vagyok nagyon italos nem voltam még :) A disco-k meg úgy néznek ki, hogy mindenhol asztalok vannak. Belépünk, minket is elvezetnek egy asztalhoz, és hát az asztalok körül meg mellett lehet táncizni, de olyan, hogy tánctér, olyan nincs. Irtó kedvesek egyébként…bemegy az ember WC-re, rögtön beállnak a háta mögé masszírozni. Talán nem volt szép, de úgy leugattam szegény kis thai-t, hogy eléggé megszeppent…azért mégis ijesztő ha a ffi budiban az ember háta mögé állnak :)

A legrosszabb viszont az egész ismerkedős/bulizós témában a shemale dolog, undorító és megszokhatatlan, egyszerűen ki kell fejlesztenem egy módszert a megkülönböztetésükre a túlélés érdekében :) (Ivorral pont röhögtünk, hogy amelyiknek bajsza van az biztos lány, mert a ladyboy-ok igényesek ) brrrrrrrrrrrr!!!!!!!!!!!!!!!!

Viszont a taxisok már nem tudnak átverni, ez is valami, kezdem megtanulni a trükköket, hogy közel egy bánásmódban részesüljek, bár nyilván ezt teljesen sosem fogom elérni…de szemben azzal, amikor megérkeztem, a 900B helyett, mostmár 250-ért is ki tudnék jutni a repülőtérre :)

Krung Thep

Tuesday, September 5th, 2006

…vagyis Angyalok Városa - Bangkok itteni neve. Hát hmm…eddig ezzel a részével nem találkoztam, ellenben 1000 fok van, az esős évszak ellenére egy két vidám kis bárányfelhőn kívül semmi.

A repülőút ellenben piszok fárasztó volt, annyira kimerültem, hogy az 5 óra eltolódást simán átalszom majd :)

Miután megjöttem Ivorral (magyar srác, itt tanul az egyetemen) kicsit körbenéztünk a városban, a bazársoron, rögtön varratok is egy jó kis vászonöltönyt magamnak, mert hát hol ha nem itt ;) , piszkosul el lehet veszni egy ilyen 8-10 milliós városban - ami egyébként a végletek városa. Lepusztult, szegényes, putris sorok és épületek, azután rögtön egy nagy üvegpalota vagy toronyház. Van amit fillérekért meg lehet kapni, van ami drágább mint akár otthon. Nagyon furcsa és más minden itt, mint otthon, főleg az emberek. De ezt majd kifejtem részletesebben, most még elég friss és új az élmény…

Sajnos a munkakeresés lesz a neuralgikus pontja az egész élménycunaminak, az az érzésem. Merthogy látom, hogy nagyon jól tudnám itt érezni magam (pedig még nem is utazgattam), de semmi sem lesz ingyen. Munkát találni meg azt hiszem nem lesz olyan könnyű, mint gondoltam. Szóval muszáj lesz erre fókuszálnom az első időkben, addig eléggé lebegős az életem (a bizonytalanság űrje felett…hmm…késő van)

Márvány Miklós riportját hallották, Rtl Klub, Bangkok.