Archive for the 'ételital' Category

7 eleven

Saturday, December 30th, 2006

Thaiföld egyik kevésbé romatikus jelképe is lehetne a 7 eleven franchise rendszerű éjjelnappali bolthálózat, ugyanis átlagosan 200 méterenként található egy-egy üzletük Bangkok utcáin járva-kelve, ami nem zárja ki, hogy egymással szemben 30 méter távolságban is prosperáljon két bolt.

Egyébként ez a nemzetközi hálózat, mely a távol-keleten kívül az amerikai kontinens(ek)en, Ausztráliában, sőt Törökországban és Európában (Svédország, Norvégia, Dánia) is jelen van Amerikában kezdte sikertörténetét még a 20-as években, amikor igazi szenzáció volt, hogy - és innen a neve is - reggel 7-től este 11-ig folyamatosan nyitva tartottak (most már éjjel nappal, a hét minden napján).


Bangkok - reload

Saturday, December 9th, 2006

Megint nem számoltam be rögtön az eseményekről, nem vagyok valami up to date, asszem nem megyek újságírónak…

Itt voltak a lányok majdnem két hétig, és ez, mondhatom, az egyik csúcspontja volt az egész ittartózkodásnak. Mielőtt bárki cinikusan commentelne, hogy ezért kár volt ennyit utaznom, azért hozzáteszem, hogy a társaságuk nyújtotta felbecsülhetetlen értéken kívül azért az együtt töltött idő alatt velünk történtek is hozzátettek az egészhez :)

Az első három (három és fél ) napot Bangkokban töltöttük, érdekes volt újranézni a legfontosabb látnivalókat, sokuk mellett már szinte itteniként megyek el, anélkül, hogy észrevenném.

Bangkokban élni egy életforma, kétségtelenül. Azonban turistaként megnézve…nem több mint egy 3-4 napos város. Vannak nagyon szép nevezetességei, gyönyörű wat-ok, szép nagy parkok, híres és érdekes jellegzetességei, mint a sok utcai árus, a tuk-tuk, a magasvasút, a bazárok és piacok, de ennyi. Nem volt rossz ötlet rögtön az elejére venni, amit érdemes volt itt látni az nagyon tetszett a lányoknak, de mint minden nagyvárosnak, Bangkoknak is vannak árnyoldalai. Koszos, lepusztult mellékutcák, düledező bádogviskók, iszonyatos nagy forgalom, borzasztó szmoggal, és ezek nyomasztóan hatottak.

Már rögtön az első nap összefutottunk Vera egy közeli ismerősével, a dán Peterrel, akit magunkkal vittünk megnézni a várost. Néztünk wat-ot (templomot), voltunk a híres Jim Tomphson’s House-ban (az angol figura itt élt, berendezett magának egy nagyon kellemes épületegyüttest lakóháznak, rengeteg keleti műkinccsel - ez most múzeumként üzemel. Voltunk rengeteget piacolni, a lányok végigkóstoltak mindent az utcán (engem nem tudtak mindenre rávenni :) ), hajóztunk a folyón és persze nem hagytuk ki a híres Patpongot sem, ahol esténként az éjszakai műszak dolgozói állnak munkába….

Igazából míg a lányok itt voltak nagyjából rá voltam én is kényszerülve a thai kajára, nem mintha ez olyan rossz lenne, de eddig ezt nem erőltettem komolyabban. Ők meg persze ez alatt a pár nap alatt minél többet végig akartak kóstolni, hát ez sikerült. Kezdve az utcai árusok sült dolgainál, a különböző helyi gyümölcsökön át, az egyszerűbb (értsd piszkosul lepukkant, lásd lenti kép :D ) és az elegánsabb “éttermek” étlapjának végigevéséig.

Utolsó bangkoki napunkon kilátogattunk a külváros egy csendesebb szegletében berendezett Ancient City nevű kvázi skanzenbe, amelyben egy parkszerű környezetben felhalmoztak mindenféle thai-os épületet, falumúzeumot, szobrot, templomot, körbehálózva utakkal, csatornákkal, hidakkal.

A jegyhez járt egy háromszemélyes bicikli is, azzal tudtuk bejárni a nagy részét a “városnak”. A közepén a komplexumnak, egy tóra/tópartra épült kis falut húztak fel, csakis fából, hidakkal, stégszerű járdákkal, éttermekkel, vizipiaccal és akár csónakkal is körbe lehetett járni - ahogy mi is tettük.

Azt hiszem 12 napba sokkal több nem fér, ha valamilyen képet akarunk kapni Thaiföldről. 3-4 nap Bangkok, néhány nap a tengernél és a többi fenn a hegyekben, északon. Hát…a java még csak most jött :)


Miket meg nem eszünk

Monday, November 6th, 2006

Gasztronómiai kalandozásunk mai fejezetében először vizuálisan is megismerkedhetünk a cserkész/koleszos igénytelenség létformájával azonosuló, ámde a lehetőségeit a végső határokig kihasználó éhező fiúcska szomorú, mégis izgalmas történetével, ahogy a rendelkezésre álló alapanyagokból “fasírtot” készít…

majd a thai-ok válaszát minderre, hogy ha az ember ilyen közel él a tengerhez, akkor azt használja ki, és ne erőltesse mindenáron a négylábúakból készült ételeket

ezen a képen mindenféle szárított halfélék láthatók kosárszámra, sajnos azt az eszeveszett bűzt, amit árasztottak, nem tudom hitelesen visszaadni

végezetül…bár a bogarakkal és skorpiókkal még mindig nem kacérkodom, úgy néz ki, hogy jövő heti beszámolómra egy béka-comb kóstoló különleges élményével fogom feltenni a koronát…addig megpróbálok nem is gondolni rá… :S


kanászodunk…el…

Wednesday, November 1st, 2006

eddig is magyar idő szerint éltem, azaz itteni idő szerinti hajnal 4 körül fekvés, dél körül kelés, bűnös dorbézoló életmód, ahogy kell…de mostmár kezdenek tovább fajulni a dolgok. A legújabb szokás szerint - és ehhez Ivor is csatlakozott már - az éjfél utáni program főzéssel kezdődik, majd a Keresztapa valamelyik irdatlan hosszú részének megnézésével folytatódik, és már simán világos van mire elmegyünk aludni.

Egyébként jókat főzünk, a magunk kezdetleges equipmentjével is, főzőlap, lábos, sütő híján azzal ami van. Én pl ma fejlesztettem ki a “csirkemell szendvicssütőben ala Nicola” nevű kajámat, előtte kap egy olivaolajas, borsos, citromleves kenést, 6-7 perc sütés után pedig már tálalható is.

A következő lépés a darált marha hasonló feldolgozása lesz, csak a végén nehogy valami olasz éttermet nyissak itt! :D

Pakkot kaptam

Tuesday, October 17th, 2006

Ez volt a mai nap csúcspontja :) Pakkot kaptam otthonról, sok-sok túrórudival, Aeromagazinnal és Zsófika sütött nekem meglepetés-muffint :D (a képen ez már csak illusztráció formájában jelenik meg, ennyit sikerült a fotó kedvéért megmentenem - magamtól :P )

[A kenőcsöt a Böszörményi megette, jelentem ;) ]

Ja, kaptam még fehérneműt is, de azt nem teszem közzé, hátha valamelyik olvasómnak a jövőben ez még meglepetést okozhat :D


Ragacsos rizs (khao neow)

Monday, October 2nd, 2006

Elsőnek nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek a neve…de gondoltam, gasztronómiai témaindítónak elég sokkoló. Egyébként alapvetően sokszor (mondhatni állandóan) esznek, csípősen és sok sok zöldséget. Ebből nekem kb. a sokszori evés szimpatikus, de igyekszem megtalálni amit szeretek.

Itt a fővárosban általában a thai ételeket kanállal (!) és villával eszik, kést nem használnak, a kínai jellegű kajákat meg pálcikával küldik. Van még a levesekhez egy majdnem merőleges, de rövid szárú leveseskanál, félúton a merőkanál felé…
Jellemző és nagyon szimpatikus módja a közös evéseknek a thai sharing food szisztéma, ami annyit tesz, hogy mindenki előtt van egy saját üres tányér, és annyi ételt rendelünk kábé, ahányan vagyunk, plusz egy-kettő. Ezek középre kerülnek és mindenki vesz mindenből…és csodák csodájára már nem okoz olyan dühkitörést nekem ha valaki belenyúl a kajámba…egész fejlődőképes vagyok :)

Rizs.

Nemzeti étel.

Nagyon nemzeti!

Ez nem vicc: ha találkozik két thai, nem azt kérdezik, hogy szeva, hogysmint, vidéki vagy?, hanem, hogy กินข้าวหรือยังครับ (gin kaow reu yang ka), azaz “ettél ma már rizst?” :D

Általában a megszokott, hagyományos Uncle Ben’s tipusu rizst eszik, a címadó ragacsos rizs vidéken népszerű…ott majdhogynem kizárólagos, és nem evőeszközzel eszik, hanem gombócot gyúrnak, valami szószba mártják és bekapják :D

az íze pedig…érdekes…erősen emlékeztet arra a régebben gyógyszertárban kapható volt ostyára, amivel a betegek a porukat vették be anno. Mi meg gyerekkorunkban azzal nyúztuk anyukámat, hogy azt hozzon, akárhányszor a patika felé vette az irányt. Az a tipikus semmilyen íz, ami nem különösebben finom, de nehéz abbahagyni :P