Archive for the 'A paradicsom felfedezése' Category

Az utca

Wednesday, January 10th, 2007

Korábban azt hittem, az egy mediterrán dolog, hogy az emberek az életük nagy részét az utcán élik le. Azután láttam pár kubai filmet, na mondom, ez akkor valami latin szokás lehet. Most meg, hogy látom, hogy ez errefelé is divat, még inkább általánosítanom kell: most már azt mondanám, hogy az egyenlítőtől bizonyos távolságon belül, amennyiben az emberek átlagos játszóruhája nem egy hófehér Armani öltöny, jobbára az utcán érzik jól magukat, kinn mégiscsak több a span mint odabenn.

Így aztán Thaiföldről is elmondható, hogy szinte minden az utcán zajlik. Az utcán esznek, pl. No, azt nagyon. Az utcán közlekednek azután, szórakoznak, verekszenek, trécselnek, ordibálnak, csajoznak, fiuznak, néha alszanak. És bizony van aki az utcán tölti a munkanapjait… :)


Melegek

Tuesday, January 9th, 2007

Na ez sem egy olyan jelenség, ami mellett csak úgy el lehet menni Thaiföldön. Bár az én hozzáállásom a témához nem sokat változott, itt egyszerűen együtt kell élni a problémával. A thai-ok egyébként elég toleránsan viszonyulnak hozzájuk, Robi valahogy úgy fogalmazott, hogy kinevetik őket, de cserébe is fogadják a másságukat…hmm…a nevetésben még én is benne vagyok.

Mindenesetre errefelé nem olyan “homogén” (hehe, szóvicc) népség, mint amilyenek otthon (legalábbis amilyennek otthon gondoljuk őket, ha már gondolni kell rájuk), többfajta kiadásban megtalálhatóak.

Ártalmatlan bolond

Ő az a fajta, akiről 100 méterről is tudod, hogy fiunak született, ugyanakkor száz méterről is kiszúrod, hogy a hüvelykujján a körme élénkrózsaszínre vagy narancssárgára van festve, a csuklóján egy rózsaszín műanyag-gyöngysor figyel és cuki kis gombafrizurája van, amit néha önfeledten megigazgat. Előnye: könnyen észrevenni, hátránya: ugyanez

Shemale

Ők azok, akik nem érték be ennyivel, felvállalják “női” mivoltuk, cicijük nőtt, csinosnak mondott ruhákat vesznek fel szigorúan tűsarkú cipővel, háromszor körbefonják a lábukat egymáson (mármint a két lábat egymáson), nagy masni van a hajukban, csak a markáns férfiarc, a nagy ádámcsutka és a bariton hang, ami ront valamit az összképen. Előnyük: nincs, hátrányuk: van.

Profi ladyboy

Na ők már a veszélyesebb fajta, profi műtéttel bombanő fejlődött ki a szegény deviáns elnyomott kisfiú bábjából, ők már a megtévesztésre hajtanak, nem is mindig eredménytelenül. Egyikük-másikuk olyan tökélyre fejlesztette az átváltozást, hogy szinte lehetetlen rekonstruálni az eredeti embert. Semmiféle férfi tüneteket nem produkál, szórakozóhelyen ismerkedik, kacér. Előnye: fogalmilag kizárt. Hátránya: hátrányaikról szerencsére csak elképzeléseim vannak, semmi több.

Karaoke

Monday, January 1st, 2007

Imádnak karaoke-zni, sokkal népszerűbb műfaj ez itt, mint otthon, meg is voltam eleinte lepődve, mennyire nagyon. Ahogy utánaolvastam kicsit, van a “karaoke”-nak egy másik jelentése is itt, egy kábé eufemizáltabb kifejezés azokra a helyekre, ahol az este nem csak az éneklésről szól.

Nem ez a lényeg azonban, hanem hogy szeretnek énekelni, és erre elég sok lehetőségük is van, a legtöbb nagyobb bevásárlóközpontban is található karaoke, ami a szerényebb kivitelben egy sor üvegkalicka, benne 1-2 thai önjelölt művésszel, ahogy az épp futó slágereket ordítja, elég mókás látvány.

Ahol tegnap még délután mi voltunk, hogy Robi születésnapját ünnepeljük, az egy elegánsabb, igényesebb hely volt, tágas szobával, elég jó felszereléssel, étellel-itallal. Nem fogtuk vissza magunk, az élénkebb fantáziával megáldott olvasók képzeletének nem okozhat gondot elképzelni, ahogy Robbi Williams-t visítottam, vagy korai Britney Spears számokat ordítottam önfeledten :P

Aki mindehhez vizuális segédletet szeretnének, azoknak: galéria >>


Itt a tél…

Tuesday, December 19th, 2006

Komolyan lehűlt. Mármint érezhetően. Nincs sem a fullasztó meleg, sem a tűző nap, még itt Bangkokban sem, ahol mindig melegebb van egy pár fokkal, gondolom a betontenger miatt.

A metar szerint most olyan 25 fok körül van a levegő, ami otthonról soknak tűnhet, de itt komoly visszaesés. Na, majd valahogy feldolgozzuk.

Harmadik felvonás - Chiang Mai

Wednesday, December 13th, 2006

Miután kiáztattuk magunk a vízben és vörösre sültünk a napon (na jó, legalábbis én :) ), nekivágtunk az északnak és röpke 20 órával később, már 1500 km-rel északabbra, Chiang Mai hajnali utcáin bolyongtunk szállás után :)

A Nagy Mikilátogató Thaiföldi Kalandozás harmadik fejezeteként ugyanis az ország északi, hegyes-dzsungeles részébe látogattunk, aminek egyik nagy városa a nevezett, egy kedves kis, lagúnákkal körbevett négyzet alakú belvárossal, hatalmas kiterjedésű újvárossal, nemzetközi repülőtérrel.

Az idióta menetrendszerinti bangkoki buszok hajnal 5kor tesznek le Chiang Mai-ban, amikor esélytelen bármilyen szállást is fogni, szóval csomagokkal ott szerencsétlenkedtünk az óvárosban, mig a thai-ok elkezdték nyitogatni a csipájukat. A tortúra nem ért véget, mert a király születésnapjával és egy nagy virágkiállitással egybekötött öt napos hosszúhétvége kellős közepébe csöppentünk, egyszerűen lehetetlen volt szobát találni. Végül az egyik helyen, ahol szintén nem volt szabad szállás, a kis nő jófej volt és felhivta az egyik kollégáját egy olyan eldugott helyen, hogy kész csoda, hogy rentábilis tud lenni a loom lent biznisze (értsd: room rent).

A tulaj egy jópofai kis burmai arc volt (egyébként ez lassan kezd általános tapasztalat lenni, hogy a nem thai-ok / vidéki thai-ok sokkal jobb fejek - legtöbbször valami hülye fővárosi mosodás vagy taxisofőr miatt kerültem thai-verő hangulatba…). Rendesen beszélte az angolt és levágott egy marha jó kis marketing szöveget a szállásáról és az általa szervezett 3 napos hegyi trekkingről.

Aznap kicsit körülnéztünk még a városban is, kötelező programként egy pár wat-ot is felkerestünk. Az egyikben, a legfőbb és legrégibb helyi templomban aztán sort kerítettünk egy kis galamberegetésre is - ez állítólag szerencsét hoz és egyébként is Zsófika nagyszülei a lelkére kötötték, hogy tessék szabadon ereszteni egy-kettőt :)

Buddhának a hét napjainak megfelelően van 8 testtartása, és a szerint formálják róla általában a szobrokat (szerdából kettő van). Hallottam már erről korábban is, de itt találtunk is egy szentélyt, ahol egymás mellé sorrendben fel voltak állítva a szobrocskák, előttük pénzgyűjtő bödönnel. Ez esetben is az számít, hogy milyen napon születtél (lásd: király és a sárga póló), annak megfelelően kell adakozni, azaz én pl. a hétfő elnevezésű bödönbe, mögötte a jobb tenyerét felmutató Buddha alakkal…Anya…ugye hétfőn születtem…kinos lenne most már emiatt visszamenni :)

Szerencsétlenségemre a híres chiang mai-i hétvégi piac zárónapján, vasárnap érkeztünk a városba. Ilyenkor a leghosszabb nagy főutcát lezárják és egész hosszában kirakodóvásár veszi kezdetét. A dolog egyébként hangulatos, rengeteg ember nyüzsög, ott van az egész város plussz a turisták, a templomok kertjei meg vannak nyitva, ott folyik általában az evészet, étel és italárusokkal, mindenféle finom kajákkal…de miután bevacsoráztunk, a lányok hihetetlen energiával vetették magukat a piacolásba, felülmúlva bangkoki teljesítményüket…a végén már a sírással küszködtem :)

A trekking (kirándulás, túra?)-ről jó tudni, hogy ugyanolyan túristaprogram és látványosság, mint valami déli sziget, szóval lehet számítani rá, hogy egy eldugott hegyi törzsi faluban is olyan természetesen, vagy ami rosszabb fa-arccal néznek majd a fényképeződbe, mintha minden nap rutinszerűen ezt csinálnák…mint ahogy tényleg ezt is csinálják.

A figura azonban - és ez lett rögtön szimpi - kiscsoportos túrákat szervezett, saját útvonalon, ún. non turistic area-ba, arra a vidékre, ahonnan ő is származik. Mivel nyilván ő is minden héten szervez ilyet, nem volt sanszos, hogy vademberek közé keveredünk, mégsem volt csalódás az út.

Vannak persze egy ilyen hegyvidéki trekkingnek kötelező elemei, ezeket mi is végig vettük (vízesésben fürdés, dzsungelben alvás, elefántogolás, bamboo rafting), a lényeg maga a túrázás volt…ha nem is nekem, de aki Zsófikát ismeri, az tudja, hogy nem bir a fenekén maradni. Szóval neki ez maga volt a gyönyör :P , de persze mi is élveztük. Nem fárasztottak minket halálra, viszont érdekes volt trópusi erdőségekben caplatni, patakokon át, hegytetőkre fel, közben bambuszerdőtől tarantullapókig mindenféle finom dolgokkal találkozva.

Az első éjszakát frankón benn az erdő közepén, egy domb tetején lévő tisztáson töltöttük, fából, nádból készült minimál viskókban, a vezetőnk főzött vacsorát aztán meg tábortüzeztünk. Éjszaka befutott egy helyi vadász is, aki elkeveredett két társától, de mondta, hogy nyugi, azok majd fenn töltik az éjszakát egy fán…és láss csodát, reggel kiderült, hogy tényleg rájuk talált egy fa tetején :)

A második nap egy jó kis szakaszt már elefánt hátán tettük meg, a képeket látható nem túl kényelmes ülőalkalmatosságokon….persze mikor a lányok előreültek az állat méretes nyakszirtcsontjára, ha izgalmasabb is volt, kényelmesebb aligha :D

A második éjszakát már egy törzsi faluban töltöttük, ahol a helyi kislányok népviseletbe öltözve este még táncoltak és énekeltek is nekünk…mindkettőbe be kellett nekünk is szállni, hogy mi magyar részről miért a “Börtön ablakában…” című örökzöldet adtuk elő, azt máig nem fejtettem meg, a táncról meg inkább nem is mutatok képeket :P

Másnap reggelre persze kitelepültek gyékényekre a szállásunk elé kiteregetve a portékáikat, hogy mi majd most fellendítjük talán a GDP-jüket, hát nem ez történt, bár egykét apróságot én is vettem ott…

A záró program, a bamboo rafting persze egy elég erős eufemizmus, legalábbis alapból annak gondoltuk, mert egy lassú folyású folyócskán csorogtunk le bambusztutajokon. Sajnos itt nem készültek képek, mert a gépek nem élték volna túl, mindenesetre tettünk róla, hogy ne unalmas csordogálás legyen ez a tutajtúra. Egyébként eddigre nagyon összerázódott a kis 9 fős csapat, és a vezetőnk is egy laza gyerek volt. Szóval miután rájöttünk, hogy a bambusztutaj hiába kerül víz alá, nem tud elsüllyedni, mint egy csónak, beindult a vadulás, ugrálás az egyikről a másikra, süllyesztési kisérletek, stb, néha pedig még a folyó is bevadult kicsit, szóval szem nem maradt szárazon :)

Innen sajnos már sok vidám dolog nem történt velünk, elindultunk visszafelé (azaz velem még igen: a One-Two-Go társaság egy MD-82-essel dobott haza minket Bangkokba, ez egy viseletes, régi utasszállító, még a pre-Boeing korszakból (kép1, kép2, ez utóbbin megfigyelhető az analóg műszerezettség, nincsenek még nagy kristálykijelzők), meglepően csendes és kellemes kis gép, még három pilótát igényelt, akik közül a kapitány jelen esetben, legnagyobb meglepetésemre egy fehérember volt).

Tehát vissza Bangkok, csomagolás, egy óra pihi és már mentünk is vissza a reptérre…hajnalban hazarepültek a lányok…remélem, úgy tudom jól érezték magukat, hát én mindenesetre nagyon! Most pedig ideje visszarázódni a hétköznapokba ;)

galéria >> 


Ko Phi Phi

Tuesday, December 12th, 2006

Van még valaki, akinek nem mond semmit ez a név? …ámbár lehet! :) mindenesetre a híres “Part”, amelyet a hasonló nevű filmben örökítettek meg, ezen a szigeten fekszik.

A filmre csak egy mondatban kitérve, most, hogy utólag újra megnéztem, nem is olyan borzasztó…nem mondom, hogy egy jó film, de annak aki már járt Bangkokban, a Full Moon Party-n és persze Maya Bay-en, annak nagyon szórakoztató tud lenni, egész jól eltalálják a hangulatát ezeknek a helyeknek. Persze DiCaprio a film vége felé begőzöl és azt kívánod vitte volna el a cápa őt is, összességében nem rossz.

Ilyen kulturális ihletettség után nem véletlen, hogy két éjszakát oda terveztem a lányokkal, amiből végül három is lett. Nehéz lenne leírni milyen ez a sziget, majd a galériába próbálok több képet bezsúfolni, de konkrétan ez volt az egyik ok, amiért Thaiföldet választottam, és nem csalódtam.

Hogy időt spóroljunk repülővel mentük Krabi-ba (B737-300), ez még a szárazföld. Esti érkezéssel, olcsó szállással, másnap délelőtt pedig egy kb 1200 meredek lépcsőn megmászható hegytetőn lévő kis Buddha-szentéllyel le is tudtuk Krabit, pedig ennek is vannak szép tengerpartjai néhány kilométer távolságban, de minket már várt a Sziget! :)

Itt délen már azért jóval melegebb volt, és az árakon is látszott, hogy túristaparadicsomba csöppentünk, főleg az utazáson húztak le jól minket, reptérről a városba, kompjegy, mozgás Krabin belül.

Amikor azonban feltűnt Ko Phi Phi Don, azért erősen kárpótolva voltunk már mindenért, pedig ez még csak a nagyobb, lakott sziget, itt lehet megszállni, itt van kiépítve infrastruktúra…és itt is elég nagy pusztítást végzett a 2004-es cunami.

Ami a szállást illeti, az is álom volt, sikerült talán az egyik legszebbet kifognunk, hát olcsónak nem volt olcsó.., de nagyon hangulatos kis bungalow-sor volt. A parttól kb 100 méterre, szép környezetben, jól felszerelve.

A második napra befizettünk egy hajós körtúrára, ún. long tail boat-okkal vittek minket, ez a long tail egy hosszú vasrudat takar tulajdonképp, ami a motor és a propeller között hidalja át a távolságot, lásd képek. Persze ebbe a túrába belezsúfolnak mindenféle túristáknak tetsző dolgokat, de hát ugye ezért voltunk ott, és tényleg nagyon szép volt. Vittek minket búvárkodni (csodálatos korallok, szines halak, amelyek olyan szinten nem paráznak, hogy ha nem mozogsz a vizben elkezdenek harapdálni :) ), fehér homokos türkizkék tengeres parton ebédeltünk, ellátogattunk egy majompartra és végül persze Ko Phi Phi Leh volt a fő attrakció. Ez AZ a hely. Ahogy a filmből is kitűnik, nagy sziklás sziget az egész eldugott lagúnákkal, öblökkel. Az egyik ilyen sziklákkal körülvett öbölben meg is álltunk ugrálni a tiszta mély vizű tengerbe.

Persze a végére maradt Maya Bay, sajnos kicsit túlságosan is a végére, már lemenőben volt a nap, de így is csodálatos volt. Olyan ahogy azt filmből már ismertük. Remélem a képek valamennyire visszaadják.

Galéria >>


Megjöttünk - elmentek…

Thursday, December 7th, 2006

Hamar véget ért ez a 12 nap, már itthon is vagyok, a lányok meg már valahol Kijev felé járhatnak. Borzasztó töményen nagyon sok élmény és móka, kb erről szólt az a másfél hét, nehéz lesz szárazon összefoglalni…kezdem majd az elején…

A “Part”-os képet persze nem hagyhatom ki, azt lehet nézegetni :D

most kéne kicsit aludnom, épp a dzsungelból jövök…de erről majd később

lehet irigykedni :P


A lányok képei…

Monday, November 27th, 2006

…az otthoniaknak, hogy megnyugodjanak…


Loi Krathong

Sunday, November 5th, 2006

A Loi Krathong, vagyis a fény ünnepe, egy kedves kis fesztiválja a thaioknak, a 12. holdhónap teliholdjakor, azaz valamikor október-november környékén ünneplik. Ilyenkor a vizek istennőjéhez fohászkodva kis - levelekből, virágokból készült - hajókat bocsátanak vízre, benne egy gyertyával, és kívánnak egyet.

Mindegy, milyen víz, ilyenkor a tavakat, folyókat, csatornákat mind beborítják ezek a hajók és minden fényes a sok kis gyertyalángtól.

Most kicsit zavarban vagyok, mert az rendben, hogy a vízzel kapcsolatos hálaadásról, meg áldáskérésről van szó, egyéb kívánságokkal is megtűzdelve, de valahol olvastam/hallottam, hogy ez a fesztivál egyben tradicionálisan egyfajta legjobb alkalom a lányoknak, hogy megszabaduljanak attól, amijük esetleg még megvan. És nem birok rájönni, hogy honnan veszem ezt, pedig az itteni (J.S.Tower, 5. emelet) magyar kolóniában a benfenntesek magabiztosságával hintettem a sztorit…hmmm….

Wat Po

Sunday, November 5th, 2006

Mikor kiderül - és bár szégyellni való, de így van - hogy nem láttam még buddhista templomot, mióta itt vagyok…és hát itt vagyok már két hónapja, akkor kerek szemmel és fejjel néz rám thai és farang egyaránt…mit tegyek, eddig valahogy nem jött össze…nem értem rá :P

Ma mindenesetre útba ejtettük az egyik leghíresebbet, a Wat (templom) Po nevűt. A legrégebbi és a legnagyobb itt Bangkokban, egész kis háztömbnyi komplexum, közepén a fő attrakcióval - és most lesek az utikönyvből, mert ma elvileg zárva volt az egész - egy 46 méter hosszú és 15 méter magas fekvő(!) Buddhával megspékelt kis templomocska.

A képeken a templomépületek körül látható hosszúkás kis tornyok az ún. sztúpák, amelyek valamely szent életű szerzetes hamvait tartalmazzák.

Ha már itt tanítalak benneteket, akkor a helyi népszokásokról is egy keveset ;)

A thaioknál a fej a spirituálisan a legfontosabb, míg a lábfej a legalacsonyabb szintű részünk, ezért ez utóbbit a szent életű szerzetesek, de főleg Buddha irányába fordítani kifejezetten otromba dolog. A cipőt egyébként is le kell venni minden templomban, még a kijárat előtt hagyva. Mint a galériában is látszik, a templom közepén (ez egy kisebb volt ahova végül sikerült bejutni - az ünnep miatt minden zárva volt) van egy vörös imaszőnyeg, kb ugyanúgy hajlonganak térdelő állásban, mint ahogy a muzulmánoknál szoktuk látni.

Nem illik továbbá egy helyiségen belül magasabban elhelyezkedni mint a szent életű férfiak, akik egyébként szigorúan tartózkodnak a nők érintésétől, amivel a sok öröm mellett - lássuk be - sok hisztis szituációtól is megkímélik maguk :P

A folyón utaztam már korábban is, a kaotikus bangkoki közlekedés egy színfoltja ez (basszus, a közlekedésről is akartam már egy bejegyzést), észak-déli irányban talán a leggyorsabb módja az utazásnak. Most volt nálam fényképező is, bemutatom nektek a híres “long tail boat”-ot is, ez igen népszerű erre.

Galéria