Archive for the 'A paradicsom felfedezése' Category

พืพื

Wednesday, January 31st, 2007

…azaz Phi-Phi, azaz a hely ahová bármikor bárkivel szivesen visszamegyek! csak szóljatok ;)

Persze, hogy ezt hagytuk a végére, persze, hogy nem hagytuk ki. Az is persze, hogy ott töltöttünk két és fél napot és az is, hogy befizettünk egy long-tail boat-os túrára. Hát hangulat itt van kérem, beszélni nem nagyon érdemes róla, ha már egyszer nem értek hozzá, de képeket csináltam most is :)

Azt hiszem az egyiket ki is teszem a lapom főoldalára a mostani “lopott” helyére :)

Sikerült egyébként ugyanabban a P.P Casita nevű helyen bungallow-t bérelni, mint Zsófikáékkal, kifejezetten igényes a hely, bár egyik este elfogyott a víz - mint kiderült az egész szigetről. Ilyenkor talpraesett válságmenedzserek gondoskodnak róla, hogy másnap reggelre legyen.

Ja és lányok! A medencében, amit akkor kezdtek építeni, mi már fürödtünk a héten :D

Galéria >>>


Phang Na

Wednesday, January 31st, 2007

Zárófelvonásként irány a tenger! Mivel eddig csak repkedtünk, gondoltam ideje megmutatni Péternek, milyen az ha az ember földközelben próbál közlekedni Thaiföldön. Meséltem már korábban az idióta hűtésről és a 100 decibelles erősséggel suttogott thai tévékabaréról, nos az előbbivel nem lehetett Petin kifogni, masszív északi fajta, az utóbbi azért neki is sok volt.

Mindenesetre jól sikerült demontstrálnom, hogy az 1 óra 10 perces repülőutat 17 óra buszozással is lehet teljesíteni. Hosszas zötykölődés és esetenként 2 óra várakozás után végre megérkeztünk a Phang Na öböl partján fekvő hasonló nevű városkába, amit láthatóan nem nagyon csapott még meg a turizmus szele, semmi fast food, de még bárok sem nagyon, utazási irodákból is csak néhány, az Ács könyvből ismert Mr. Kean viszont láthatóan örült, hogy abban a távoli sosemhallott országban íródott könyvben kizárólag őt ajánlják

Phang Na-t általában…és kizárólag egy “vacak” kis szikla miatt reklámozzák a helyi turizmus képviselői, ez is annak köszönheti hírnevét, hogy annak idején az egyik James Bond film egyes jeleneteit itt forgatták. Erre simán fel lehet húzni egy fél napos kirándulást, vannak szép mészkőbarlangok a környéken, és érdemes benézni a cölöpökön álló muszlim halászfaluba is.

Hosszú körmök

Tuesday, January 30th, 2007

Na ez is egy tipikus helyi ting-tong dolog, egészen eddig nem volt meg rá a megoldás, szóval bosszantott a dolog. Ugyanis a menő thai-ok általában a kisujjuk körmét kórosan hosszúra növesztve hordják. Ismerve a tisztálkodási igényeiket (tak) (tisztelet a kivételnek) és szokásaikat, ez a kedves viselet idővel nem éppen a legkellemesebb látványt nyújtja.

Igazából divat dologról van szó, aminek ezúttal van némi kulturális előzménye is: még az ősi Kína mandarin-társadalma növesztette így a körmeit, tudniillik megkülönböztetnók maguk az pórnéptől vala, kik mívelvén földiket, az hosszú körmeikben akadályoztattatván attól megszabadultattak, íly módon külső jegyekkel téve szembetűnővé az származási és életmódbéli különbözőségeket.

Mindazonáltal a ma thai embere, ha nem is kokainadagolásra használja, mint ahogy először tippeltem, egyikük önbevallása alapján rhinotillexikus segédeszközként  előszeretettel alkalmazzák :D

A királyi palota

Tuesday, January 30th, 2007

Ez volt az, ami eddig mindig is kimaradt nekem, még a lányokkal sem tudtuk megnézni, elég hülye nyitvatartása van. Mindenesetre amilyen mennyiségben tudják itt az aranyat használni a legkisebb wat díszítése esetén is, volt némi elképzelésem arról, hogy a királyi palota építésekor mennyire takarékoskodhattak vele, és nem csalódtunk.

Nagyon szépen, díszesen, igazi thai módra van felépítve a komplexum, a szélben csilingelő kis harangok, a különbőző őr-szobrok, aranyszarvak a tetőkön, színes tetőcserepek, mozaikból kirakott oszlopok és egy hatalmas színarany(ozott) sztúpa. Majdnem az egész palotakomplexum ebben a stílusban épült, viszont van egy épületcsoport, amiről hogyha a londoni Buckingham Palace ugrik be, az nem véletlen.

Most nincs kedvem mesélni, mindenki nézzen utána az utikönyvekben :D   (egyébként pont 24 óra m
úlva indulok haza, nagyon fáradt vagyok, egész nap rohantam, és még be akarok fejezni néhány beszámolót…sorry :) )

A palota területén található egyébként a híres smaragd-buddhát is rejtő Wat Pra Keo. A Buddhának, mely híréhez képest termetre meglepően kicsi, varázserőt tulajdonítanak, mint egyébként annyi mindennek errefelé :P

Lefényképezni nem szabad, csak így magyar módra, kicselezve a szabályokat :)

Chiang Mai - menetrendszerint

Monday, January 29th, 2007

Ha 10-12 napos programot állítok össze, abban rendszerint (na jó eddig ezen kívül egy ilyen volt :D ) van benne csipetnyi Bangkok, némi észak (dzsungel, hegyek) és sóhajtásnyi tengerpart (Phi-Phi például).

Peti mohó volt, és Angkort is látni akarta, úgyhogy úgy döntöttünk Chiang Mai-ból csípünk le és a 3 napos túra helyett egynaposra megyünk a bemelegítő, városnéző napon túl. Ez utóbbi sem sikerült rosszul egyébként, felelőtlenül és a veszélyekkel mit sem számolva kivettünk egy nagy dög motort, nagyobbat, mint amit valaha vezettem és azon ketten körbejártuk a várost és felmentünk a Doi Suthep nevű templomhegyre is. A kedves anyukák most szépen alkalmazzanak egy memóriatörlő segédprogramot és tessék bennünket derűsen, mindenféle rosszalló tekintet és megjegyzés bevetését mellőzve fogadni! :P

A másnapi túra a szokásos háromnapos elemeket egy napba sűrítve tálalta, ahogy arról korábban is volt már szó. Mindenesetre a “Hogy kik olvasnak engem” post témájához kapcsolódva érdekes meglepetésben volt részem. Ugyanis összeismerkedve a túra többi résztvevőjével két magyar (ezen szinte meg sem lepődtünk már, mindenhol magyarokba botlottunk, hogy pont a dzsungelben is? miért ne? :D ) kollégáról kiderült, hogy olvasói ennek a blognak, sőt mi több, ők ismertek fel engem a képek alapján :)

Itt egyébként sikerült jól elrontanom a gyomrom, ettem megint egy jó csípőset, de ennyire még nem ütött ki korábban. A legújabb elméletem szerint lehetnek fiziológiai tünetei ilyen módon a hazai koszt hiánya okozta pszichológikus traumának, de ezt talán kedvenc gasztroenterológusom tudná igazán megerősíteni…így van Misi? :)


Drogok

Monday, January 22nd, 2007

Unalomig ismert, láttuk a Bangkok Hilton-t néha olvasunk egy-egy sztorit az újságban, de a határon olvasni a figyelmeztetést…na odafigyeltem jobban a táskámra, nehogy “véletlen” belekerüljön valami!!!

Buddhista Istentisztelet

Monday, January 22nd, 2007

Mióta itt vagyok, nem sikerült még ilyet látnom, pedig wat-ban is jártam már nem egyben, nem kettőben :) Imádkozó buddhistákra gyakran rá lehet nyitni a templomajtót, de szervezett módon most láttam először őket imádkozni. Ezt sem itt Thaiföldön, hanem Kambodzsában, az Angkor Wat tövében.

Nyílt terepen, a füvön térdepelve néhány tizen lehettek, arccal egy áldozati ételekkel megrakott “oltár” felé nézve, egy ezúttal pirosba öltözött kissé szamurájos kinézetű pap vezetésével imádkoztak, sok sok érdeklődő gyűrűjében. Mikor mi odaértünk épp a kántorszolgálat zenészei adtak elő egy kicsit furcsa zeneszámot, közben pedig az érkezők újabb adag pulykákkal terhelték az asztalt. Még mielőtt eljöttünk, annyit láttunk, hogy az egyik figura megitatta a szerzetest kókusztejjel, gondolom ilyenkor rajtuk keresztül kapják meg az istenek is az áldozatot. Nah, érdekes volt!


Közlekedési táblák, amiket nem oktatnak a magyar KRESZ-ben

Sunday, January 14th, 2007


Kanchanaburi környéke

Sunday, January 14th, 2007

Úgy egy jó 60-80 km-es körzetben sok-sok érdekes dolog található itt, amiért érdemes kicsit tovább maradni Kanchanaburi környékén. Kezdve ott, hogy sok-sok vízesés, barlang, folyó és tó, van egykét extra túristacélpont is. Mindenre nem jutott időm…meg energiám sem, úgyhogy a maradék másfél nap alatt tettem egy kis motoros körtúrát…nem is olyan kicsit, több mint 300 km-t tettem a kis motorba.

Még első nap benéztem egy útszéli kis barlangba. Mint annyi minden mást, ezt a helyet is helyi szerzetesek menedzselték, most azonban nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jót tett ennek a helyre kis cseppkőbarlangnak. Ha nem lenne bennem a tartás, hogy mégiscsak szegénykéim vallásos érzületébe taposok bele nemzetközileg olvasott soraimmal, talán egy ting-tong post-ot is szentelek a témának. A drágáim telepakolták ugyanis mindenféle vallási kellékekkel, méterenként egy tucat buddha-szoborral, füstölőkkel, gyertyákkal, egyéb kacatokkal, módszeresen szorítva kifelé minden nem odaillő cseppkövet meg egyéb haszontalan dolgokat :) …Jah, és ráadásul összekenték a falakat mindenféle nagy piros nyilakkal, ha esetleg eltévednénk a 70 méteres úton :) szóval crazy!! :D

A második eznapi attrakció már sokkal szimpatikusabb volt nekem. Bár nem vagyok az a kifejezetten beteges állatrajongó, azért az tetszik mikor “szabadon” járnak kelnek, úgy, hogy én is szabadon járok-kelek közöttük és közben egyikünk sem sérül meg :)

A kis vaddisznó-csemeték is aranyosak voltak persze, de a kedvenceim a tigrisek voltak…lásd képek :P :P :P

Hogy a természetjárásnak is adjunk, következő nap bevállaltam a híres Erawan vízesést, 65 km a bázisról, a rozoga kis motorommal, azt hittem kirázza belőlem a lelket. Szépnek viszont szép. Hét vízlépcső-csoportból áll ez a “vízesés”, jó sokat kell felelé mászni a hegyen, hogy a hetediket is elérje az ember, és itt most kihagyva a számmisztikai és egyéb vicces utalásokat, megint csak a képeknek adom a főszerepet. (egyébként úgy látszik minden thai hal meg van kergülve, ahol a fürdős képek készültek, a víz tele volt 40-50 centis halakkal, ha egy pillanatra mozdulatlan marad az ember, elkezdenek kóstolgatni :) )

Híd a Kwai folyón

Saturday, January 13th, 2007

No ide persze el kellett jönni, de amúgy is érdemes ellátogatni Kanchanaburi-ba, mert sok szép dolog van a környéken. Az első nap mindenesetre a hídról szólt, meg arról, miért is ilyen híres ez az egyébként egyáltalán nem nagy szám, de a története miatt szimbólummá lett építmény.

Aki látta a filmet - mert ugye honnan lenne máshonnan ismerős - annak nem hat újdonságként sem a múzeumok gyűjteménye, sem a katonai temetők látványa. Ha újdonságként nem is hat…azonban elég sokkoló, mikor az ember azzal szembesül, hogy ez nem csak egy film..ezt tényleg megtörtént, és a katona a fényképen, meg a bögréje a vitrinben, meg a pár kilós kalapács amivel követ tört…meg a sírja az út túloldalán a temetőben…ez mind valóság volt. Brutális volt ez a háború, nehezen éri már el az ingerküszöbünket, de ha igazán belegondolunk….brrr…

A vasút egyébként - legalábbis ami mára maradt belőle - az egy kedves szalajka-völgy-típusú keskenynyomtávú kisvonat, napi háromszor végigdöcög Kanchanaburi-n és megy az erdő fele, vagy a másik irányban Bangkoknak. A híd sem a régi persze, nem végeztem gondos forráskutatást, de az jött le nekem, hogy eredetileg is két híd volt. Az eredeti, csak fából, ami már régen nincs meg, és egy másik betonpillérekkel, vasszerkezettel. Ez utóbbit is lebombázták, azonban a pillérek átvészelték a világháborút, és bár látszanak rajta a bombatámadás nyomai, ma is ez tartja a jellegzetes hídszerkezetet.

A szállás még egy móka hely volt, ún. “rafthouse”, ami annyit tesz, hogy négy-öt összetolt fastégre húzták fel a vityillókat, és magán a folyón lebegtünk. Ez bár olcsó megoldás volt, mindössze 90 B-ért kaptam egy szobát (szobát…fülkét, berendezés: egy ágy :D ), hamar kiderült, hogy mennyire hig is ennek a leve :)

Az hagyján, hogy a padló résein keresztül le lehet látni a folyóra. Még az is, hogy az elrobogó hajók kicsit belengetik az egész hotelt, de az az éktelen zaj, ami a le-fel úszkáló diszkóhajókról szórakoztatott egész éjjel, az jól felrúgta a kirándulós, koránfekvős, koránkelős terveim. Családosoknak nem ajánlom ezt az amúgy is elég minimalista kivitelű szálllást, de akit nem riasztottam el: Nina Rafthouse, 21/7 Pakprak road, 034-514-521. ;)

Egyébként a legjobb módja a környék - és a város - bejárásának, ha bérelünk egy motort, bár a baloldali közlekedés még mindig meg tud viccelni engem is.

Hangulatos vacsorára ajánlott a híd jobb oldalán a vizen található “úszó” étterem, persze ez esetben is a folyó az ami úszik a kikötött stég alatt :P