Archive for the 'az utolsó hónap' Category

Bezár a bazár :(

Wednesday, January 17th, 2007

Most tudtam meg, be fog zárni és elbontják a Suan Lum Night Bazar nevű piacot.

Nagy kedvencem a hely, az egyik leghangulatosabb piac Bangkokban. Közel van, jó a közlekedés (metro), és egyébként is fun! Persze nyilvánvalóan racionálisabb felhúzni erre az értékes telekre egy százezredik plázát, nehogy már megmaradjon egy jellegzetessége a városnak! cő!

Szeretek ide járni. A bejáratnál jobbra egy nagy óriáskerék forog, balra pedig eszem-iszom placc van, kétoldalt étel/ital bódékkal, középen székek, asztalok, szemben pedig egy színpad, ahol fiatal “tehetségek” vernyákolnak aktuális slágereket, ting-tong háttértáncosokkal megdobva a szórakoztatást (szó szerint) :)

Maga a bazár négy negyedre van osztva két egymást keresztező úttal, és szinte minden kapható itt, amit érdemes Bangkokban megvenni. Az átlagnál valamivel drágább, de itt is lehet simán alkudni, és a hangulat egyébként is kárpótol.

Furcsa lesz, ha most ez is eltűnik (március végéig kaptak haladékot az árusok, aki idén nem jön Bangkokban, az már nem láthatja). Már-már nosztalgikusan gondolok rá vissza, pedig még ott van. Mindenesetre nekem hiányozni fog…

Kanchanaburi környéke

Sunday, January 14th, 2007

Úgy egy jó 60-80 km-es körzetben sok-sok érdekes dolog található itt, amiért érdemes kicsit tovább maradni Kanchanaburi környékén. Kezdve ott, hogy sok-sok vízesés, barlang, folyó és tó, van egykét extra túristacélpont is. Mindenre nem jutott időm…meg energiám sem, úgyhogy a maradék másfél nap alatt tettem egy kis motoros körtúrát…nem is olyan kicsit, több mint 300 km-t tettem a kis motorba.

Még első nap benéztem egy útszéli kis barlangba. Mint annyi minden mást, ezt a helyet is helyi szerzetesek menedzselték, most azonban nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jót tett ennek a helyre kis cseppkőbarlangnak. Ha nem lenne bennem a tartás, hogy mégiscsak szegénykéim vallásos érzületébe taposok bele nemzetközileg olvasott soraimmal, talán egy ting-tong post-ot is szentelek a témának. A drágáim telepakolták ugyanis mindenféle vallási kellékekkel, méterenként egy tucat buddha-szoborral, füstölőkkel, gyertyákkal, egyéb kacatokkal, módszeresen szorítva kifelé minden nem odaillő cseppkövet meg egyéb haszontalan dolgokat :) …Jah, és ráadásul összekenték a falakat mindenféle nagy piros nyilakkal, ha esetleg eltévednénk a 70 méteres úton :) szóval crazy!! :D

A második eznapi attrakció már sokkal szimpatikusabb volt nekem. Bár nem vagyok az a kifejezetten beteges állatrajongó, azért az tetszik mikor “szabadon” járnak kelnek, úgy, hogy én is szabadon járok-kelek közöttük és közben egyikünk sem sérül meg :)

A kis vaddisznó-csemeték is aranyosak voltak persze, de a kedvenceim a tigrisek voltak…lásd képek :P :P :P

Hogy a természetjárásnak is adjunk, következő nap bevállaltam a híres Erawan vízesést, 65 km a bázisról, a rozoga kis motorommal, azt hittem kirázza belőlem a lelket. Szépnek viszont szép. Hét vízlépcső-csoportból áll ez a “vízesés”, jó sokat kell felelé mászni a hegyen, hogy a hetediket is elérje az ember, és itt most kihagyva a számmisztikai és egyéb vicces utalásokat, megint csak a képeknek adom a főszerepet. (egyébként úgy látszik minden thai hal meg van kergülve, ahol a fürdős képek készültek, a víz tele volt 40-50 centis halakkal, ha egy pillanatra mozdulatlan marad az ember, elkezdenek kóstolgatni :) )

Híd a Kwai folyón

Saturday, January 13th, 2007

No ide persze el kellett jönni, de amúgy is érdemes ellátogatni Kanchanaburi-ba, mert sok szép dolog van a környéken. Az első nap mindenesetre a hídról szólt, meg arról, miért is ilyen híres ez az egyébként egyáltalán nem nagy szám, de a története miatt szimbólummá lett építmény.

Aki látta a filmet - mert ugye honnan lenne máshonnan ismerős - annak nem hat újdonságként sem a múzeumok gyűjteménye, sem a katonai temetők látványa. Ha újdonságként nem is hat…azonban elég sokkoló, mikor az ember azzal szembesül, hogy ez nem csak egy film..ezt tényleg megtörtént, és a katona a fényképen, meg a bögréje a vitrinben, meg a pár kilós kalapács amivel követ tört…meg a sírja az út túloldalán a temetőben…ez mind valóság volt. Brutális volt ez a háború, nehezen éri már el az ingerküszöbünket, de ha igazán belegondolunk….brrr…

A vasút egyébként - legalábbis ami mára maradt belőle - az egy kedves szalajka-völgy-típusú keskenynyomtávú kisvonat, napi háromszor végigdöcög Kanchanaburi-n és megy az erdő fele, vagy a másik irányban Bangkoknak. A híd sem a régi persze, nem végeztem gondos forráskutatást, de az jött le nekem, hogy eredetileg is két híd volt. Az eredeti, csak fából, ami már régen nincs meg, és egy másik betonpillérekkel, vasszerkezettel. Ez utóbbit is lebombázták, azonban a pillérek átvészelték a világháborút, és bár látszanak rajta a bombatámadás nyomai, ma is ez tartja a jellegzetes hídszerkezetet.

A szállás még egy móka hely volt, ún. “rafthouse”, ami annyit tesz, hogy négy-öt összetolt fastégre húzták fel a vityillókat, és magán a folyón lebegtünk. Ez bár olcsó megoldás volt, mindössze 90 B-ért kaptam egy szobát (szobát…fülkét, berendezés: egy ágy :D ), hamar kiderült, hogy mennyire hig is ennek a leve :)

Az hagyján, hogy a padló résein keresztül le lehet látni a folyóra. Még az is, hogy az elrobogó hajók kicsit belengetik az egész hotelt, de az az éktelen zaj, ami a le-fel úszkáló diszkóhajókról szórakoztatott egész éjjel, az jól felrúgta a kirándulós, koránfekvős, koránkelős terveim. Családosoknak nem ajánlom ezt az amúgy is elég minimalista kivitelű szálllást, de akit nem riasztottam el: Nina Rafthouse, 21/7 Pakprak road, 034-514-521. ;)

Egyébként a legjobb módja a környék - és a város - bejárásának, ha bérelünk egy motort, bár a baloldali közlekedés még mindig meg tud viccelni engem is.

Hangulatos vacsorára ajánlott a híd jobb oldalán a vizen található “úszó” étterem, persze ez esetben is a folyó az ami úszik a kikötött stég alatt :P


Hazarepjegy

Wednesday, January 10th, 2007

Megvettem a hazafele szóló repjegyeket, ezúttal az ára számított, úgyhogy a Turkish Airways fog hazareptetni. Tudom, hogy a többséget ez nem hozza lázba, de akit érdekel, az alábbi típusokkal fogok repülni:

A340-300 Bangkok-Istanbul

A320-200 Istanbul-Budapest

Sajnos elég bénán van a csatlakozás, lesz kb hat órám Isztambulban, ami városnézésre kevés, reptéren ücsörgésre sok. Azért majd csak feltalálom magam, de akinek vannak konstantinápolyi tapasztalatai, az megoszthatná velem, hogy érdemes-e pár órára bemenni, ha igen, hova és milyen messze van egyébként a város a reptértől…(köszi)


Final countdown

Monday, January 8th, 2007

A napokban igencsak gyengélkedik a netem. Az hagyján, hogy repülni/irányítani nem tudok, de lassan egy bejegyzés felküldése a világhálóra is külön harcot igényel.

Nem beszélve arról, hogy most szervezem Péter barátom nyaralását, aki még az utolsó pillanatban észbekapott és meglátogat az utolsó másfél hétre. Jó lesz nagyon még egyszer végigjárni a legjobb helyeket :)

Rendeltem aztán még pár inget meg egy öltönyt, az érdemes itt, ne menjek már haza üres kézzel ;)

Tegnap esett az eső. Igencsak meglepődtem. Ha jól számolom, mióta a monszun kitette a zárva táblát, egyszer ha esett… Persze ez most nem volt semmi komoly, csak egy kisebb szemerkélés, mindenesetre jó lesz, ha hozzászokom a csapadékhoz, az előrejelzések szerint velem együtt a hó is megjön Magyarországra februártól. Hú, nagyon várom :) ha minden jól megy, egy napos síelésre mindenképp el akarok menni, ha idén nem is fog már több beleférni.

Vannak ám terveim otthonra is, tavasztól pl el akarom kezdeni ezt a repülés dologt élesben is, szigorú alapozással, azaz először siklóernyőzni, aztán meg még idén vitorlázórepülni szeretnék megtanulni. Ez mindennek az alapja egyébként, ki lehet tanulni a szél viselkedését elég rendesen…

Na de mielőtt ki kéne tennem az “off topic” táblát, egyelőre még itt vagyok, és egyre jobban értékelem azt a huszonegynéhány napom, ami még itt van nekem. A héten pl. beterveztem magamnak egy utat Kanchanaburi-ba, ami arról nevezetes, hogy ott található a “híd a Kwai folyón”, konkrétan. Részletek majd a képes beszámolóban, mindenesetre néhány óra motorozásra onnan nagyon szép vízesések is vannak, szóval ez is mókásnak ígérkezik. Aztán jövő hét csütörtökön már itt is van Peti, nem kétséges, hogy hamar elszalad ez a pár nap…

Addig is long live the king, hamarosan jelentkezem! ;)


Honvágy…avagy menni vagy nem menni…

Friday, January 5th, 2007

Eddig nem nagyon éreztem ilyet, nagyon szeretek utazni, és ha lehetőség van megyek is amerre látok…persze nem fél évre. Szóval eddig élveztem a megérdemelt nyugdíjas hónapjaim, a semmittevés eleinte kifejezetten kéjes volt, mostanra viszont bizony kezdett már-már terhessé válni (fura mi?)

Az eredeti terv az volt, hogy egy hónap alatt találok munkát és maradok ameddig tetszik, de legalábbis amig fel nem fedeztem mindent, amit szeretnék, és meg nem ismerem az országot (nem turistaszemmel)…

Aztán csak nem jött össze, csak nem jött össze, kiderült, hogy angoltanitáshoz vagy native speaker legyek vagy angol tanári diplomám legyen, és egyéb helyeken sem preferálják a farangokat…

Mindenesetre az év végéhez közeledve felállítottam egy ultimátumot magammal szemben, ha 31-éig nincs semmi, akkor megyünk haza.

Az ultimátum lejárt, csak arra nem számítottam igazán, ami történt, ugyanis most állásinterjún voltam egy étteremben, szombatra egy nyelviskolába hivtak be, sanszos, hogy bármelyik összejöhetne, és erre most haza akarok menni. Az igazság az, hogy elkezdett hirtelen minden hiányozni…a család, az otthon, a haverok, a barátok, a magyar kaja, a hideg, nyálkás koszos pesti tél, a síelés…úgyhogy mára ez odáig fajult, hogy ma este meghoztam a nagy döntést: IRÁNY HAZA!

(a cinikusok kedvéért: valószínűleg, ha összejött volna simán egy jó kis állás, nyilván leküzdöttem volna magamban ezt az érzést, mostanra viszont annyira beleéltem magam, hogy nehezemre esne visszakozni)

Az utolsó hónapot mindenesetre jó lenne kihasználni, most még mindenféle részletek nélkül, lehet, hogy kapok az utolsó hétre valami illusztris látogatót, és vele akkor még kalandozunk egyet a thai rögvalóság mély bugyraiban, illetve egy közeli kirándulást mindenképp tervezek még a Kwai folyóhoz.

A döntés véglegesnek tűnik, lassan repülőjegyet is megveszem haza, és igyekszem visszailleszkedni a társadalomba, de addig még remélhetőleg kaptok tőlem sok-sok blogbejegyzést ;)