Archive for the 'az utolsó hónap' Category

The End

Wednesday, January 31st, 2007

Joy

Wednesday, January 31st, 2007

Nos, így a végére bemutatom Nektek Joy-t, nem mintha lett volna bármi köztünk, hanem ő az egyetlen női portása (front office manager) a J.S.-nek. Egyébként arcra csinosabb is mint a thai-ok általában, van benne némi muszlim vér. Arra azért nem bírtam rávenni sehogysem, hogy a fotón mosolyogjon jobban, máskor persze tud tele szájjal nevetni :)

A másik “idegen” egy fiatal portás gyerek, elég idióta, de itt beleillik a képbe :) Csaptunk még egy utolsó nagy fényképezkedést :D


พืพื

Wednesday, January 31st, 2007

…azaz Phi-Phi, azaz a hely ahová bármikor bárkivel szivesen visszamegyek! csak szóljatok ;)

Persze, hogy ezt hagytuk a végére, persze, hogy nem hagytuk ki. Az is persze, hogy ott töltöttünk két és fél napot és az is, hogy befizettünk egy long-tail boat-os túrára. Hát hangulat itt van kérem, beszélni nem nagyon érdemes róla, ha már egyszer nem értek hozzá, de képeket csináltam most is :)

Azt hiszem az egyiket ki is teszem a lapom főoldalára a mostani “lopott” helyére :)

Sikerült egyébként ugyanabban a P.P Casita nevű helyen bungallow-t bérelni, mint Zsófikáékkal, kifejezetten igényes a hely, bár egyik este elfogyott a víz - mint kiderült az egész szigetről. Ilyenkor talpraesett válságmenedzserek gondoskodnak róla, hogy másnap reggelre legyen.

Ja és lányok! A medencében, amit akkor kezdtek építeni, mi már fürödtünk a héten :D

Galéria >>>


Phang Na

Wednesday, January 31st, 2007

Zárófelvonásként irány a tenger! Mivel eddig csak repkedtünk, gondoltam ideje megmutatni Péternek, milyen az ha az ember földközelben próbál közlekedni Thaiföldön. Meséltem már korábban az idióta hűtésről és a 100 decibelles erősséggel suttogott thai tévékabaréról, nos az előbbivel nem lehetett Petin kifogni, masszív északi fajta, az utóbbi azért neki is sok volt.

Mindenesetre jól sikerült demontstrálnom, hogy az 1 óra 10 perces repülőutat 17 óra buszozással is lehet teljesíteni. Hosszas zötykölődés és esetenként 2 óra várakozás után végre megérkeztünk a Phang Na öböl partján fekvő hasonló nevű városkába, amit láthatóan nem nagyon csapott még meg a turizmus szele, semmi fast food, de még bárok sem nagyon, utazási irodákból is csak néhány, az Ács könyvből ismert Mr. Kean viszont láthatóan örült, hogy abban a távoli sosemhallott országban íródott könyvben kizárólag őt ajánlják

Phang Na-t általában…és kizárólag egy “vacak” kis szikla miatt reklámozzák a helyi turizmus képviselői, ez is annak köszönheti hírnevét, hogy annak idején az egyik James Bond film egyes jeleneteit itt forgatták. Erre simán fel lehet húzni egy fél napos kirándulást, vannak szép mészkőbarlangok a környéken, és érdemes benézni a cölöpökön álló muszlim halászfaluba is.

A királyi palota

Tuesday, January 30th, 2007

Ez volt az, ami eddig mindig is kimaradt nekem, még a lányokkal sem tudtuk megnézni, elég hülye nyitvatartása van. Mindenesetre amilyen mennyiségben tudják itt az aranyat használni a legkisebb wat díszítése esetén is, volt némi elképzelésem arról, hogy a királyi palota építésekor mennyire takarékoskodhattak vele, és nem csalódtunk.

Nagyon szépen, díszesen, igazi thai módra van felépítve a komplexum, a szélben csilingelő kis harangok, a különbőző őr-szobrok, aranyszarvak a tetőkön, színes tetőcserepek, mozaikból kirakott oszlopok és egy hatalmas színarany(ozott) sztúpa. Majdnem az egész palotakomplexum ebben a stílusban épült, viszont van egy épületcsoport, amiről hogyha a londoni Buckingham Palace ugrik be, az nem véletlen.

Most nincs kedvem mesélni, mindenki nézzen utána az utikönyvekben :D   (egyébként pont 24 óra m
úlva indulok haza, nagyon fáradt vagyok, egész nap rohantam, és még be akarok fejezni néhány beszámolót…sorry :) )

A palota területén található egyébként a híres smaragd-buddhát is rejtő Wat Pra Keo. A Buddhának, mely híréhez képest termetre meglepően kicsi, varázserőt tulajdonítanak, mint egyébként annyi mindennek errefelé :P

Lefényképezni nem szabad, csak így magyar módra, kicselezve a szabályokat :)

Ruhákat - szegényeknek

Monday, January 29th, 2007

Most megpróbálok nem dicsekvő, öntelt, farizeus, stb lenni, és most tényleg nem arról van szó, hogy milyen jófej vagyok (ami másrészről persze igaz :D ), felfogható az egész a praktikus oldaláról.

Történt ugyanis, hogy már idefelé eléggé túlterheltem szerencsétlen kis repülőgépünket, azóta pedig két öltönnyel és 14 inggel lettem nehezebb, szóval a kapacitást figyelembe véve muszáj volt szelektálni. Jött viszont egy ötlet, hogy ha van felesleges ruhám, azokat adjam le, a watokban a szerzetesek szétosztják a szegények között. Ehhez még hozzájött, hogy annyi kis nyomorultat látni, főleg vidéken, akiken látszik, hogy az elmúlt pár évben mindnen nap ugyanaz a ruha volt rajtuk, hogy igazán másoknak is tudom ajánlani a csomag-tehercsökkentés eme módját.

(és ha valaki most cinikus kommentárt mer írni!!!! :) )


Chiang Mai - menetrendszerint

Monday, January 29th, 2007

Ha 10-12 napos programot állítok össze, abban rendszerint (na jó eddig ezen kívül egy ilyen volt :D ) van benne csipetnyi Bangkok, némi észak (dzsungel, hegyek) és sóhajtásnyi tengerpart (Phi-Phi például).

Peti mohó volt, és Angkort is látni akarta, úgyhogy úgy döntöttünk Chiang Mai-ból csípünk le és a 3 napos túra helyett egynaposra megyünk a bemelegítő, városnéző napon túl. Ez utóbbi sem sikerült rosszul egyébként, felelőtlenül és a veszélyekkel mit sem számolva kivettünk egy nagy dög motort, nagyobbat, mint amit valaha vezettem és azon ketten körbejártuk a várost és felmentünk a Doi Suthep nevű templomhegyre is. A kedves anyukák most szépen alkalmazzanak egy memóriatörlő segédprogramot és tessék bennünket derűsen, mindenféle rosszalló tekintet és megjegyzés bevetését mellőzve fogadni! :P

A másnapi túra a szokásos háromnapos elemeket egy napba sűrítve tálalta, ahogy arról korábban is volt már szó. Mindenesetre a “Hogy kik olvasnak engem” post témájához kapcsolódva érdekes meglepetésben volt részem. Ugyanis összeismerkedve a túra többi résztvevőjével két magyar (ezen szinte meg sem lepődtünk már, mindenhol magyarokba botlottunk, hogy pont a dzsungelben is? miért ne? :D ) kollégáról kiderült, hogy olvasói ennek a blognak, sőt mi több, ők ismertek fel engem a képek alapján :)

Itt egyébként sikerült jól elrontanom a gyomrom, ettem megint egy jó csípőset, de ennyire még nem ütött ki korábban. A legújabb elméletem szerint lehetnek fiziológiai tünetei ilyen módon a hazai koszt hiánya okozta pszichológikus traumának, de ezt talán kedvenc gasztroenterológusom tudná igazán megerősíteni…így van Misi? :)


Peti elment

Monday, January 29th, 2007

“Hazaérkeztünk” Bangkokba, gyors pakolás után Peti el is repült, és ez azt is jelenti, hogy nekem is már csak két napom van hátra. Addig még beszerzem amit kell, összerámolok, izgulok, hogy ne nagyon lépjem túl a 20-25 kilót, számolom a perceket, és indulás haza!!! :D

Ezt már nagyon várom, de félre az érzelgősséggel (Jellemszilárdság, Klára! - idézet honnan?? :P ), vár még rám pár blogbejegyzés itt, Kambodzsa óta nem számoltam be :)

Kambodzsa v2.0

Monday, January 22nd, 2007

Nekiláttunk a nagy kalandtúra Bangkokon túli szakaszának, először rögtön a határ fele véve az irányt, a szokásos módon a határig busszal, onnan taxival: irány Kambodzsa! A múltkori bejegyzés óta csak a taxi lett drágább, a nyomor ugyanaz. Nem gondoltam, hogy egyhamar visszatérek, de jó volt a “régi ismerősöket” újra köszönteni: ismét ugyanott szálltunk, ismét Baranggal “barangoltunk”, és ismét megtaláltam a kislányt az egyik templomban, akitől múltkor is - és most is vettem egy Lonely Planet könyvet :)

A folytatás annyira nem vidám, ugyanis ezúttal a sorozat “Vietnam” darabját vettem meg, merthogy egy hirtelen ötlettől vezérelve szereztünk vízumot és át akartunk repülni Ho Shi Minh City-be, csak a nyomorult OTP-re meg az idióta Maestro-kártyájára nem gondoltunk, ami megakadályozott bennünket másnap a jegy megvételében (kártyás fizetés nuku, kp-felvét 100e limit, a feloldás igénylése ellenére). Szóval egy elég drága vízummal gazdagodott az útlevelünk, de a saigon-i kirándulás ezúttal nem jött össze.

Egyébként szép ez az Angkor, de most kövekből egy időre mindkettőnknek elege van, és a por és nyomor is nyomasztó tud lenni egy idő után, ezek után Thaiföld maga a paradicsom. Amit indulunk is tovább felfedezni holnap: next station is Chiang Mai.

Peti itt

Thursday, January 18th, 2007

Na megjött a Peti, délután leszállt a gépe. Ott vártam a reptéren, tök érdekes volt látni kijönni a maléves pilótákat, légikisérőket :D

Ma este egy gyors Khao San-ra futotta, de elmentünk az öltönyömért, meg egy ingemért, gyorsan Peti is rendelt kettőt, ilyet otthon úgysem kap :P

Majd holnap vágunk csak igazán bele Bangkok (újra)felfedezésébe, lesz egy teljes napunk és éjszakánk, hogy minden szépet/érdekeset megnézzünk.

Akartam kitenni képet is, de letiltotta a dolgot, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. C’est la vie… :(